A hajójával együtt merült a hullámsírba

Pálffy Lajos - 2019. december 16. 12:36

Azt hiszem, megér annyit a tengeralattjáróink története, hogy röviden végigfussunk azokon a hajókon is, amelyekről eddig nem nagyon esett szó. Hogy aztán ebben a cikkben csak az első négy kerül sorra, az is mutatja, hogy lenne miről mesélni.

Ha szigorúan a számozásnál akarunk maradni, akkor az U 1-essel kell kezdenünk. Erről az 1909-ben vízre bocsájtott hajóról a többihez hasonló paraméterei mellett nem sokat tudunk elmondani. Szolgált, őrjáratozott tisztességgel, de már a háború Adriára való kiterjesztésének idején, az 1915-ös olasz hadüzenet után iskolahajóvá minősítették át. Tehát a rendszerbe állítandó tengeralattjárók legénységét, tisztjeit képezték ki rajta. Így is érte meg a Nagy Háború végét, amikor is a döntnökök a győztes Olaszországnak ítélték. Végül Polában érte utol a vég, itt bontották szét új tulajdonosai. Hasonló sorsra jutott aztán az U 2-es is, talán itt annyi történt másképp, hogy 1918-ig váratott magára az átminősítés. Addig az U-2-es a trieszti öbölben járőrözött, de harci helyzetbe egyszer sem keveredett. Aztán 1918. január 11-ével iskolahajó lett belőle is, végül pedig szintén az olaszoké lett, és természetesen szét is bontották.

Az ugyancsak 1909-ben vízre bocsájtott U 3-as viszont már „többet tett le az asztalra”, 1915. augusztus 12-én Brindisi magasságában vadászott, amikor egy olasz cirkálóra bukkant, amit azonnal meg is támadott, de az legázolta. Ezután már csak rövid időre tudott lemerülni, így aztán három francia romboló is megközelítette, végül a Bisson nevű, több mint 700 tonnás hajó vette ágyúival tűz alá. A találatok hatására Strnad Károly sorhajóhadnagy, a parancsnok elrendelte a kiürítést és az elsüllyesztést. Ő viszont a hajójával együtt merült a hullámsírba.

Az U-4-es viszont már 1908-ban a vízen volt, és ott is maradt egészen a Nagy Háború végéig. Sőt, nem csak járőrözgetett, hanem már 1915. május 24-én meg is torpedózott egy olasz csatahajót. Ami ugyan be tudott futni Brindisi kikötőjébe, de ez mégis csak nagy eredmény volt. Négy nap múlva pedig három torpedót eresztettek el egy cirkálóra, de nem jártak sikerrel. Hogy aztán június 9-én két torpedójukból az egyik az angol Dublin nevű cirkáló oldalában robbanjon. Ez is nagy siker volt, de elvégeztek olyan kisebb „munkákat” is, mint 28-án a L 43-as hidroplán hazavontatása. Július 18-án aztán Malonta (Gravosa) mellett megtorpedózták a partot lövő Garibaldi olasz cirkálót is. És ezzel elérték azt, hogy az olaszok nem indítottak ilyen akciót többet a Monarchia tengerpartjai ellen. Ezután a háború végéig még több sikertelen hadihajó elleni próbálkozás is a hajónaplóba került, majd 1918 júliusában kiképzőhajó lett az U 4-esből is. Amit végül a franciák kaptak meg, és szét is daraboltak annak rendje és módja szerint.

Borító: Tengerészek a Nagy Háborúból (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)