A hálóba keveredett tengeralattjáró

Pálffy Lajos - 2019. november 11. 10:53

A tengeralattjárók már a Nagy Háborúban is tényezők voltak, igaz, a technikai fejlettségük még messze volt a második világháború legendás német tengeri farkasaitól. Lassúak voltak és kevés ideig bírták a víz alatt, de torpedóik így is nagy veszélyt jelentettek mondjuk a hadikikötőkben horgonyzó hajóinkra.

Igen, az Adriát uraló francia haditengerészet, miután kudarcba fulladtak hídfőfoglalási kísérletei, tengeralattjárókkal gyöngítette, sorvasztotta volna a Monarchia flottáját. Amit hiába csalogattak ki a védett kikötőiből, Cattaróból és Pólából. Ugyanakkor a mi tengeralattjáróink sem tétlenkedtek, emlékezetes, hogy az U-5-ös támadása Lapeyrere hajóraja ellen, de az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a periszkópját távcsővel kiszúrva később a franciák egyszerűen faképnél hagyták a lassan mozgó búvárhajót. Az U-5-ös volt az, ami tizenegy bevetést „ment” 1914 novemberében és decemberében, ezzel messze megelőzve társait, az U-3-ast és az U-4-est. Jellemző volt ezekre a hajókra a gyakori meghibásodás és a nagy szervizigény is, de ezt a franciák hasonló egységeiről is el lehetett mondani. A franciák november 4-én a Fresnel, az Ampere és a Monge tengeralattjárókat küldték a cattarói bázis ellen, de a periszkóppal hajózó franciákat hamar kiszúrták az őrszemek, így menekülniük kellett. November 29-én a Cugnot nevű hajójuk egészen a cattarói öböl belső részéig jutott, ahol már kereste a tüzelési pozíciót, mikor észrevették és elkergették.

A pólai bázist a Curie nevű búvárnaszád támadta meg, amit egy páncélos cirkáló vontatott egészen Pelagosa, avagy Palaguza szigetéig. Innen saját motorjával hajózott, és be is jutott két nap tapogatódzás után húsz méteres mélységben hajózva az öböl belsejébe. Itt viszont rátekeredett az egyik, Millenkovich fregattkapitány által tervezett acélháló, így nem tudott manőverezni tovább. Viszont a háló mozgását egy torpedónaszád is észrevette, így aztán erőteljesen lőni kezdték még a parti Punta Cristo erődből is azt a vízfelületet, ami alatt a hajót sejtették. Miközben a Curie a háló miatt oldalára fordult, így kiömlött az akkumulátorsav, a keletkező klórgőz és a találatok végül a felszínre kényszerítették. Végül a legénység is megjelent a fedélzeten, majd úszva elhagyták a hajót. Melynek kapitányát, O’Byrne sorhajóhadnagyot első tisztje hozta fel erőszakkal a fedélzetre, mert az együtt akart pusztulni a rá bízott hajóval.

December 20-án a sebenicói jelzőállomás riasztott, hogy egy francia cirkáló tartózkodik a közelben. A tengerészet ezért az Usoke romboló vontatásában az U-12-est indította el a helyszínre, a történetet majd innen folytatjuk.

Borító: Az 1914 őszi bevetések bajnoka, az U-5-ös (Magyar Ferences Könyvtár CC BY)