A harmadik gránát a parancsnoki állásban robbant

Pálffy Lajos - 2022. január 12. 10:56

A „monitorlázadás” tehát nem egy spontán felkelés volt, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a ludovikás ellenforradalom gyors felszámolása után a nemzeti oldalra állt, a magyar zászlót felhúzó dunai egységek hátország nélkül maradtak, saját magukra voltak utalva.

Ama bizonyos, a Pozsony által a pártháznak használt Hungária Nagyszállóra leadott lövések után a „lázadó” egységek lövegei a Dunán átívelő hidakra irányultak, vagy a folyó fővárosi szakaszán hajózva demonstráltak. A visszaemlékezések szerint a később csatlakozó Lajta végül a déli vasúti összekötő híd alatt horgonyzott le, itt tárgyalások folytak a Csepel-szigetnél állomásozó, három hidroplánnal rendelkező „vízi-repülő osztaggal” is. (Az eredményekről nincs beszámoló.) Aztán a „lázadók” motorcsónakot indítottak Óbudára, hogy felderítsék, mi történt a többi, az összevonásba várt hajóval. Amelyek közül egyedül a Szamos monitor maradt vörös zászló alatt és a helyén, Esztergomnál, a többiek elindultak a főváros felé. A motorcsónakot azonban a partokról szitává lőtték, így a szerencsés visszatérése után a Pozsony felfegyverzett gőzös indult felderítésre. Útközben a hidakról (értsd a Ferenc József, a Lánc- és a Margit hidakat) két kézigránátot dobtak rájuk, a partról jövő géppuskatűz után vagy 300 találatot számoltak meg a hajótesten.

De a Pozsony eljutott a Szentendrei-sziget déli csücskéig, ahol lehorgonyzott, majd az ide érkező Fogas őrnaszád legénységét is az ellenforradalom mellé állította. A Fogas is felhúzta a nemzeti színeket, a Lajta és a Komárom ekkor még az újpesti vasúti hidat tartotta sakkban. Aztán június 25-re világossá vált, hogy a fővárosnál már nincs mit tenni, így nem maradt más választása a vörös diktatúra ellen fellépő hajóknak, mint délre, a korábbi ellenfelek felé visszavonulni. Június 26-án indultak el, előbb az őrnaszádok, majd a monitorok, a menet végén a két 47 milliméteres, gyorstüzelő ágyúval felfegyverzett Munka haladt, maga után vontatva egy uszályon a dunapentelei aknazár aknáit. A menethez Paks előtt csatlakozott az itt korábban kazánhiba miatt lehorgonyzott, a pártházra lövéseket leadó Pozsony is.

Leghátul pedig a Komárom őrnaszádot találjuk, s amikor a kis flottilla a paksi kikötő magasságába ért, a Munka kiállt a sorból, bevonta a magyar trikolórt, majd a kikötőben lévő vörös erők nagy éljenzése közepette ágyúival célba vette az 50 méterre lévő Komáromot. Nem voltak a helyzet magaslatán a Munka tüzérei, csak a harmadik lövésre találták el a Komárom parancsnoki hídját, amin Máhr Jenő és a felkelés lelke, csicseri Csicsery László sorhajóhadnagyok tartózkodtak. A vaslemezen áthatoló gránát a henger alakú helyiségben robbant, Máhr azonnal meghalt, Csicsery sorhajóhadnagynak a két lábát vágták le térdből a repeszek. (A sorozat következő részében a sorhajóhadnagy életét ismerhetjük meg.)

Borító: Ahogy elképzelték: a vörösök lövik a monitorokat (hajosnep.blog.hu)