A HERMÈS híres H-ja
Fejes Katalin - 2020. október 2. 8:14
Tétován álldogált egy magas, karcsú lány a Hunnia Stúdió műtermének ajtajában. Amikor vége lett a felvételnek, az egyik asszisztens odalépett mellé, mire a lány közölte, Tasnády Fekete Máriához jött. Addigra már a hangosfilmek ünnepelt sztárja is észrevette látogatóját, és intett, hogy engedjék be. A lány egy rajzmappát szorongatott, amit a színésznőnek hozott. Tasnády Fekete elgondolkodva lapozta végig a tömböt, majd elismerően visszaadta. „Tökéletes rajzok – mondta a színésznő. A férjemmel (Radványi Géza rendező) közlöm, hogy te készíted a következő filmünk kosztümterveit.”
A modellalkatú fiatal lány Pólya Gogó volt, aki rajztehetségének köszönhetően divatrajzaival és jelmezterveivel egyaránt sikert aratott Pest és Párizs divatvilágában. Gogó, azaz Pólya Katalin tehetségét és a különböző művészeti területek iránti érzékenységét, édesapjától, az elismert szolnoki festőművésztől, Pólya Tibortól örökölte. A kislány, akit édesanyja nevezett el Gogónak egyik kedvelt regényalakja után, mikor épp nem rajzolt vagy festett, akkor színdarabot írt. A szolnoki művésztelep vendégseregében mindig akadt néhány gyerek, akikkel a darabokat színpadra lehetett állítani. A vidám, mozgalmas nyári hónapokat Gogó szeptember 1-i születésnapi zsúrja zárta.
Ahogy teltek az évek a művésztelep évente megrendezett nyári táncmulatságainak Gogó is lelkes résztvevője lett. A fiatal lány minden évben egy új báli ruhával kápráztatta el a vendégeket, melyeket az édesanyjával közösen tervezett. A felhőtlen szolnoki éveknek édesapja 1937-ben bekövetkezett halála vetett véget. A neves művész váratlan halála után a család fokozatosan elvesztette az anyagi biztonságát, ezért Gogó édesanyja elhatározta, otthagyják a művésztelepet és Pestre költöznek.
Gogó 18 éves volt, és úgy gondolta, tanulnia kell, hogy később hozzájárulhasson a családi bevételhez. Az ügyesen rajzoló lányt az Operaház jelmeztervezője, egyben az 1930-as, 1940-es évek divatjának egy meghatározó alakja, Tüdős Klára vette maga mellé. Gogó élvezte az Operaház nyüzsgő jelmezműhelyének világát, mely pillanatok alatt beszippantotta, azt gondolta, megtalálta a hivatását. Figyelte, hogy tervez Tüdős Klára, milyen szempontok szerint dönt egy kosztüm mellett, hogy irányítja a szabászokat, varrónőket, s hogyan kezeli a művészeket. Szorgalmasan tanult, vázlatokat készített, ismerkedett az anyagokkal, a formákkal. Lelkesen dolgozott, de egyre nagyobb szüksége volt bevételre is, ezért eldöntötte, kamatoztatja mindazt, amit mentorától megtanult.
A Film Színház Irodalom képes magazin éppen divatillusztrátort keresett, Gogó pedig jelentkezett. A beadott munkái azonnal megnyerték a főszerkesztő tetszését és Gogó megkapta a munkát. Bár kezdetben hiányzott neki a színház mindig pezsgő világa, lassan eltávolodott tőle, és egyre jobban átadta magát a divattervezésnek. Közben néhány belvárosi divatszalon is felkérte, hogy – stylistként – adjon divattanácsot a szalon vendégeinek. Szakmai pályája végül – ha rövid időre is – visszakanyarodott a színházhoz és a jelmeztervezéshez. Ez a rövid idő, amit az akkori Madách színházban töltött (ma Örkény színház) pont elég volt ahhoz, hogy beleszeressen a színház tulajdonosába, Károlyi István grófba.
Alighogy véget ért a háború, Pista gróf megkérte a csinos Gogó kezét, és decemberben, az Egyetem téri templomban összeházasodtak. Gogóból Károlyi grófné lett, aki férjével a Szentkirályi utcában álló Károlyi palota egyik szárnyába költözött be.
A háború után lassan újraindult az élet, Károlyi grófot pedig megkereste egyik barátja, Várkonyi Zoltán, hogy rendezőként csatlakozzon az újonnan alakuló Művész Színházhoz, Gogó pedig a Színház című magazin divattanácsadója lett. 1946 őszén megszületett fiúk, György, és Gogó – a divattanácsadás mellett – irodalmi naplót kezdett írni a kisfia fejlődéséről. Egy év elteltével azonban minden megváltozott, megszűnt a grófi cím, eltűnt a palota, elveszett a fehérvárcsurgói birtok. Gogó és férje elhatározták, hogy elhagyják az országot. Párizsba mentek, hivatalosan tanulmányútra, így fiúk otthon maradt a nagymamával és a dajkával. A házaspár átmenetileg a párizsi nagykövetségen lakott, ahova Károlyi István nagybátyja, Károlyi Mihály, az akkori párizsi nagykövet fogadta be őket. Ő segített a családegyesítésben is, és intézte a nagymama és a kisfiú kiutaztatását.
Párizs igazi lehetőség volt a divattervező Gogó számára. Először egy kisebb divatcégnél lett rajzoló, majd, amint alkalma nyílt, jelentkezett egy nagyobb párizsi szalonba. A tulajdonos azonban csak férfi rajzolókat alkalmazott, így Gogó legfeljebb manökenként kaphatott munkát. Mivel házassága válságba jutott – férje nem kapott színházi munkát Párizsban, így máshol próbált szerencsét és elutazott Marokkóba – nem válogathatott az állások között, és elfogadta az ajánlatot. A divatház néhány év múlva csődbe ment, Gogó pedig önállósította magát. Catherine de Károlyi néven saját modelleket tervezett, melyben a szoknyát kombinálta – a franciák által előnyt élvező kosztüm helyett – a blúzzal, inggel, vagy pulóverrel. A Hermès divatcég vezetőtervezője felfigyelt a laza, könnyed stílusra és rajzokat kért Catherine-től.
A divatmárka ikonikus H csattal készült bőrövét Gogó tervezte, melyet a cég a mai napig forgalmaz. Az új szakmai sikerek mellett a magánélete is rendeződni látszott. Barátai útján ismerkedett meg a Jacques Rémy forgatókönyvíróval, akivel 1952-ben összeházasodtak. A frigyből két fiú született, Olivier és Michka. (Előbbit, Olivier Assayas rendezőt ismeri a filmvilág, míg Michka Assayas zenekritikus lett.) Gogó a Hermès-nél révbe ért. 1967-ben megalkotta a divatház első pret-a-porter kollekcióját. 1979-ben tervei alapján készült a francia légitársaság, az UTA alkalmazottainak formaruhája.
Egészen a 80-as évek végéig részt vett a divatház bőr kiegészítőkollekcióinak tervezésében.
Borító: Egy Hermès öv (ebay.co.uk)
