A hetvenéves Oroszlánfóka

Pálffy Lajos - 2020. július 16. 11:52

Egyes történészek, így John Lukacs is, reális esélyét látták a Nagy-Britannia elleni, 70 évvel ezelőtti német inváziónak, s valóban, a számok is ezt támasztják alá. A Dunkerque térségében megroppantott brit és francia erők még a kézifegyvereik zömét is a parton hagyták, úgy menekültek a Csatorna angol partjaira. Az Oroszlánfóka (Seelöve) hadműveletnek bizony lett volna esélye.

Hetven évvel ezelőtt, többhetes várakozás után aztán magasabb készültségbe helyeztek három, a tengerpartig előrenyomult német hadsereget, és megkezdődtek a partraszállási előkészületek is. Azt is tudnunk kell, hogy már a június 4-én befejeződő nagy, Dunkerque kikötőjéből végrehajtott evakuáció előtt Hitler meg volt győződve arról, hogy hamarosan megérkezik az angolok, Churchill békeajánlata. Ahogy ezt a bevezetőben már említett történész meg is írta A párviadal című könyvében. De az ajánlat nem érkezett meg, sőt, az angolok azonnal megkezdték a 330 000 átszállított katona felfegyverzését, elosztását, szolgálatba helyezését. Mert Londonban is számítottak a német partraszállásra. És nehéz helyzetben voltak, mert 2500 lövegük, 400 harckocsijuk több tízezer gépjárművük és ki tudja mennyi lőszer és kézifegyver maradt ott a tengerparti homokon, vagy az oda vezető utakon. Ezek pedig nagyon hiányoztak a védelemből, aminek gerincét 27 hadosztály adta 350 nehéz és közepes harckocsival. Volt ugyan még vagy 500 könnyű harckocsijuk is, de ezek már elavultak, hasznavehetetlenek voltak. És hát ott volt még a brit királyi légierő, a RAF, ami a korábbi német csapások alatt a dél-angliai térségben teljesen leamortizálódott, július elején néhány tucat vadászgépet tudtak csak a német bombázók ellen felküldeni. És csak harminc romboló volt a térségben, a nagyobb brit egységek biztonságosabb északi kikötőkben horgonyoztak.

Ezért is volt reális esély a német partraszállásra, és a hídfőállások kiépítésére, amelyhez végül kora őszre össze is gyűjtötték azt a 160 hajót, 1700 kompot és 470 vontatót, amire a Bringhton ás a Dover elleni légideszantos támadás előtt vagy 67 ezer német katona indult volna el. A IX. hadsereg Le Havre kikötőjéből a Wight-szigetet érintve Bringhton irányába, a XVI. hadsereg Ostende és Brugge térségéből Dover felé, míg a VI. hadsereg Cherbourg kiindulóponttal nyugatról kerítette volna be a brit fővárost. Mert a három ármádia célja ez lett volna, aztán a brit összeomlás utánra már igazán nem készültek tervek. A német stratégák Hitler környezetéből akkor látták megvalósíthatónak a hadműveletet, ha az angol flottát távol tudják tartani a térségtől. Ezért el is kezdték az aknamezők telepítését a Csatornán. A másik feltétel, a brit királyi légierő, a RAF megerősödésének megakadályozása volt, amit a repterek és az üzemek bombázásával kívántak a németek elérni. Az „angliai csatában” 2000 repülőt be is vetettek, de csak nem született meg a Lufwaffe-főparancsnok Göring által beígért siker.

Így aztán előbb csak novemberre halasztották, majd egy évvel el is tolták az Oroszlánfóka hadműveletet, végül pedig el is felejtették az egészet. 35 évvel később az angolok modellezték az Oroszlánfókát, és arra jutottak, hogy a kezdeti sikerek után az utánpótlás bizonytalansága miatt a németeknek vissza kellett volna vonulniuk.

Borító: A hadműveletet a megerősödő RAF is hátráltatta (honvedelem.hu)