A hős sorhajóhadnagy

Pálffy Lajos - 2022. január 19. 12:09

A paksi tüzérségi párbajban lábait vesztő csicseri Csicsery László 1883-ban, Munkácson született, atyja tábornoki rangban szolgálta az uralkodót és a hazát. Így aztán nem véletlen, hogy legkisebb fiát is katonának adta. Aki aztán nem is esett messze a fájától, több feladatkörben is megcselekedte azt, amit megkövetelt a haza.

Csicsery László a kismartoni katonai reáliskola elvégzése után 1907-ben, Fiumében, a tengerészeti akadémián folytatta tovább a tanulmányait, és 1913-ban, a Nagy Háború küszöbén avatták zászlóssá ugyanitt. 1915-ben már fregatthadnagyként másodtiszt a 78T jelű torpedónaszádon, több sikeres bevetésen is részt vesz az otrantói hajózárnál, no és az olasz és albán partok előtt is jó hasznát veszik hajójának. Amiért 1916 novemberében megkapja a Signum Laudist, a Ferenc József által 1890-ben alapított Dicséret Jelét, majd pedig 1917 nyarától az U 15-ös tengeralattjáró másodtisztjeként harcol tovább. Innen átkerül a németek által átadott U 47-esre, majd az összeomlás előtt, 1918 augusztusának a végén az U 21-es parancsnokának nevezik ki. De már nem hajózhat kapitányként, hiszen tengeralattjárója a javítódokkban éri meg a Nagy Háború végét.

Csicsery eztán hazatér, és mint kipróbált tengerésztiszt, Böhm Cosimus korvettkapitánynak, a „vörös” Dunaflottilla parancsnokának a vezérkari főnöke lesz. Ebben a beosztásban kezdi szervezni a vörösök uralma elleni akciót, amelynek egyik központi szereplőjévé, vezetőjévé válik. Ilyen minőségében tartózkodik a Máhr Jenő által irányított Pozsony parancsnoki hídján. Amelyet harmadik lövésre telibe talál a Munka 47 milliméteres gránátja. Csicseri egyik lábát térd felett, a másikat az alatt veszti el, A már halott Máhrral együtt átviszik a Lajtára, az ottani medikus még bekötözi és lát esélyt a túlélésére. Miközben zajlik az összecsapás, és a többiek a Duna fenekére küldik a Munkát. S mivel a parton ellenséges vörös egységek mutatkoznak, no és az itt horgonyzó, amúgy fegyvereitől megfosztott Compó is Viza őrnaszádok sem mutatnak hajlandóságot a csatlakozásra, a „lázadóknak” nem marad más választásuk, mint a Paks és Kalocsa között lévő uszodi aknazár áttörése után Baja, az antant felé elindulni.

Már csak azért is, mert híre jön, hogy maga Szamuely is közeledik terroregységével, így aztán előbb a három őrnaszád, majd a Lajta és a Maros is szerencsésen átsiklott a magas vízállás miatt mélyebbre kerülő aknák felett.

Borító: Csicsery László és síremléke (hajosnep.blog.hu)