A hős Zenta pusztulása

Pálffy Lajos - 2019. október 7. 10:20

Tudom, nagy vonalakban azért már volt szó a Nagy Háború első hadihajó-áldozatáról, egészen pontosan a Zentáról. Amit elképesztő túlerő, 17 francia és 12 angol hajó süllyesztett el. Az egyenlőtlen küzdelem és a Monarchia matrózainak hősies ellenállása mindenképpen megérhet még egy írást.

A Zenta, az osztályának is nevet adó cirkáló 1897. augusztus 18-án lett a vízre bocsájtva Pólában, de még két esztendeig tartottak a fedélzetén és a gyomrában a munkálatok, mire teljesen elkészült és 308 fős legénységével szolgálatba állhatott. És mindjárt az elején kemény feladatot is kapott az összesen 4 613 359 koronába kerülő, 96 méter hosszú, és csaknem 12 méter széles, 2350 tonnás monstrum. Amelyet 8 kazán, két gőzgép és ugyanennyi hajócsavar repített előre 21,8 csomós sebességgel. A védelméről 50 milliméteres övpáncél gondoskodott, de a fedélzetre már csak ennek fele jutott. Ehhez jött még a nyolc 12 centiméteres Skoda löveg, a tíz kisebb kaliberű ágyú és a két torpedóvető cső; ilyen paraméterekkel kellett részt vennie a kínai boxerlázadás leverésében. Amelyben az akkoriban minden tekintetben nagyhatalomnak számító Monarchia is ott volt Anglia, Franciaország és Németország mellett.

A Zenta ugyan csak hét, szárazföldön is bevethető lövegével és azok kezelőivel vett részt az első összecsapásokban, de végül a Monarchia négy ide vezényelt hajójáról 500 tengerész lett bevetve a Peking körüli harcokban. Ahol aztán elesett a Zenta parancsnoka, Von Thomann fregattkapitány is. A hadihajóink végül 1901 júniusában indultak haza a nagy össznépi bevetésről. Hogy aztán majd 13 esztendő múlva alkalmi szövetségeseik ellen induljanak harcba. A Zenta – tudjuk – miután leadta az első lövéseket, a Szigetvár cirkálóval és az adriai kalózokról elnevezett Uskoke, az Ulan és a Streiter rombolókkal az ellenséges Montenegró blokádját igyekezett fenntartani, de csak nappali bevetésekkel. 1914. augusztus 16-án, négy nappal a brit és a francia hadüzenetek befutása után a Zenta és az Ulan őrjáratozás közben öt füstoszlopot pillantott meg délnyugati irányból. Az Ulan ekkor teljes sebességgel elindult a támaszpont, Cattaro irányába, míg a lassúbb Zenta a part mellett hajózva igyekezett kivágni magát a bekerítésből. Mert nemsokára északnyugat felől is füstoszlopok jelentek meg, végül a Zentát a Courbet és a Jurien de la Graviere csatahajók mellett egy 11 egységből álló raj és négy páncélos cirkáló támadta francia részről. A briteket a csatában 4 cirkálóval és 8 romboló képviselte.

Beláthatjuk, a Zentának nem volt esélye, de Pachner Pál fregattkapitány a megadás helyett felvonatta a hadilobogót és megkezdődött 8:45-kor az ágyúzás. Negyedóra alatt a Zenta három ellenséges ágyútornyot lőtt ki, de ekkor eltalálták a gőzvezetékét és mozgásképtelenné vált. Tovább tüzelt, majd a további találatok után adta ki csak a parancsot a kapitány a hajó elhagyására. Ő maga még visszaúszott, mikor embereket látott a taton, amely először került víz alá. A Zenta 9:30-kor süllyedt a hullámsírba, 173 ember veszett oda a legénységéből. Az úszva menekülőknek sem volt egyszerű dolga, hiszen az antant flotta a sorsára hagyta őket, csak több órás erőfeszítés után értek partot, és kerültek montenegrói hadifogságba. Ahonnan 1916 januárjában, a kis állam kapitulációja után szabadultak csak.

Borító: A Zenta (Wikipédia)