A Huszár zátonyra futott és elsüllyedt

Pálffy Lajos - 2020. május 4. 3:43

A Monarchia haditengerészetét bemutató sorozatunkat a tengeralattjárók ellen induló, a szállítóhajókat védelmező, a part menti hadműveletekben is hasznos rombolóink történetével folytatjuk. Ezek közül is legelőbb a Huszár nem éppen sikertörténetét ismerhetik meg. Azét a Huszárét, amit még a későbbi ellenfél épített, hiszen a londoni Yarrow hajógyárban bocsájtották vízre.

Mégpedig egészen pontosan 1905. május 31-én. Az 1,5 millió aranykoronába kerülő hadihajó 67 méter hosszú volt és 6,3 méter széles, két gőzgép és négy kazán gondoskodott a két, háromszárnyú, kétméteres hajócsavar meghajtásáról és teljes fegyverzetben így 28 csomóval tudott „repeszteni”, ami nem is volt annyira rossz eredmény a korában. Ráadásul ezt a tempót vagy 500 tengeri mérföldön át tudta tartani, de mindjárt az elején kiderült, hogy a négy kazánhoz csatlakozó kémények túl alacsonyra épültek, így a négy tiszt és a 61 matróz életét nagyban megkeserítette az a sűrű, fekete füst, ami a magával vitt 90 tonna szén elégetése során keletkezett. Magyarán, ha nem volt kedvező a légáramlat, a füst beterítette a parancsnoki hidat és a fedélzetet, nem láttak jóformán semmit. Hogy aztán a Huszár végzetének éppenséggel nem a füst lett az oka, az majd az írás végén kiderül.

A romboló fegyverzetének fő darabja a 7 centiméteres Skoda ágyú volt, amivel megkísérelhette a támadást páncélozott hajók ellen is. De erre is jobb volt a torpedó, amelyből a két vetőcsőhöz négy volt mindig a fedélzeten. A tűzerő nagyobbik részét hét fedélzetre szerelt forgatható 4,5 centiméteres Skoda gyorstüzelő ágyú adta, és nyilván a romboló vitt magával géppuskákat is. Parancsnoka korvettkapitányi rangban szolgált, az első tiszt sorhajóhadnagy volt. Az első út pedig Londonból Lisszabon érintésével Giblartáron át haza, Polába vezetett 1905 július elsejei indulással és 28-i érkezéssel. Aztán a szemlebizottság mindjárt talált is változtatni valókat. Áthelyezték többek között a konyhát is, mielőtt még a Huszár felvette volna a fegyverzetét, ami vagy harminc tonnát nyomott.

A romboló első komolyabb útja a Földközi-tenger keleti medencéjébe vezetett, ahol a flotta érintette többek között Korfu, Alexandria, Beirut és Patrasz kikötőit is. Aztán úgy adódott, hogy a Huszárnak ki kellett cserélni a kazánjait, a munka el is vitte az 1907-es esztendőt, sőt, az 1908-as javát is, hiszen csak december 3-án futhatott ki feladattattal a Cattarói-öbölből. Hogy aztán rövidesen sziklazátonyra is fusson, mégpedig úgy, hogy a tatját emelte a szikla, az első része pedig víz alá került. A mentés során eltávolították a szenet és amit még lehetett, majd a helyszínre érkező Szent György cirkálóhoz kötötték, és megpróbálták levontatni a zátonyról. De a kötelek elszakadtak, s az időközben kitört viharban több a mentésben részt vevő egység is megsérült. Sőt, az erős hullámverés 12-én a Huszárt is elmozdította, de az rögtön el is süllyedt. 1909 márciusában búvárok találták meg 15 méteres mélységben és három darabban. Végül a fegyverzetét és a tatjának nagyobbik részét hozták fel, aztán áprilisban döntöttek ezek felhasználásával az újjáépítésről.

A kapitány és az elsőtiszt négy és hat havi fogdát kaptak a mulasztásért, de nem kellett végig leülniük.

Borító: Egy romboló a tengeren (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)