A jól iskolázott kardforgató

Pálffy Lajos - 2023. február 11. 9:59

Wathay Ferenc jól iskolázott kardforgató volt, ez emlékiratain is jól látszik. 28 énekét és önéletrajzát, a Wathay-kódexet sztambuli rabságában írta meg és illusztrálta is színezett rajzaival 1605-ben, két évvel korábban pedig papírra vetette „Székesfejérvár veszéséről való históriáját” is.

A nemesi családból induló hősünk születési dátumát is pontosan tudjuk, 1568. október 24-én látta meg a napvilágot Vágon, kisnemesi kúriájuk Rábára néző szobájában. Apja, Wathay Lőrinc 1573-ig a bakonyi Csesznek várának volt a kapitánya, majd elhalálozott. Így aztán Ferenc taníttatásáról az özvegy gondoskodott, aki előbb Bécsújhelyre, majd Sopronba küldte iskolába gyermekét. Wathay Ferencet azonban valószínűleg nem a betűvetés, hanem a kardforgatás érdekelte ekkoriban, ezért aztán 1585-ben, Tihany várában meg is kezdi a katonáskodást Mesteri János pálcája alatt. Néhány hónap után Pápán, majd 1585-ben már Cseszneken, apja egykori várában szolgál, itt viszont nem jön ki a kapitányával, és 11 hónap után Győrbe megy. 1588-ban győri lovaskatonaként sebesül meg egy összecsapásban, majd Tata várában lábadozik.

1592-ben, 24 évesen lesz hadnagy, ami megmutatja kimagasló katonai erényeit. Lovasparancsnokként szolgál ezután Sárváron, Pápán, Veszprémben és Győrben is, majd egymás után kétszer is megnősül, aztán 1602-ben a visszafoglalt Székesfehérvár vicekapitányának nevezik ki. A gyalogos hajdúk árulása miatt 1603. május 5-én a vár újra török kézre kerül, Wathay Ferenc pedig sebesülten fogságba esik. De nehezen tűri a rabságot, kétszer is megszökik, előbb Temesvárról („eltörtem vala három lakatokat”), amiért elfogása után meg is botozzák. A saját, színezett rajza alapján valószínűleg a meztelen talpát verték a pribékek. Aztán ennek ellenére még egyszer megszökik, akkor Lippánál fogják meg, és viszik is egyenesen Sztambulba. Itt a Fekete-toronyba zárják, de a váltságdíj előteremtésének reményében lehetőséget kap az írásra. Ekkor születik a már emlegetett két műve.

Az önéletrajzának a következő címet adta: Következik az én jobbatyám Watthay Ferencznek, az atyám és magam életeknek minden állapotjokrul való historiaképen megirás és az én születésemtől fogván minden életemben való forgandóságomnak rövideden előszámlálása. 1606-ban aztán fogolycserével szabadul már a budai Csonkatoronyból. A szekszárdi béggel cserélik ki, tehát fontos embernek számít. Ezután Győrben lesz lovassági parancsnok, majd őt is kinevezik Csesznek várának kapitányává. Ebben a pozícióban, valamikor 1609 után éri a halál. Fiatalon távozik tehát, de saját maga által illusztrált művei sokat mondanak a jelleméről, no és a korról is, amiben élnie kellett. És helyt állnia a várak falán, no és a harc mezején. Mi mást is tehetett akkoriban egy katonáskodó, dunántúli kisnemes?

Borító: Lerajzolta Nándorfehérvárat is (ottomanhungary.blogspot.com)

Tisztelt Olvasó! A Közkincstár sorozat megjelenése egy időre szünetelni fog. A szerkesztő köszöni az eddigi érdeklődést, a hozzászólásokat és megosztásokat!