A kalendáriumok kora

Pálffy Lajos - 2022. január 14. 5:58

A Bibliák mellett tehát a kalendáriumok voltak a legelső könyvek, amik megjelenhettek falun. Aztán elég sokat kellett várni arra, hogy a folyóiratok és végül a napilapok is otthonra találjanak a falvakban. De az idő a művelődésnek dolgozott, hogy aztán napjainkban, az internet és az okostelefonok korában éppen ellenkezőjére forduljon a folyamat, és értéküket vesszék a papírra nyomtatott szövegek.

Valamikor a papírnak is nagy értéke volt, kevesen értettek a készítéséhez. Aztán az ipari forradalommal ez is változott, lejárt a merített, egyénileg készített papírok ideje, megjelent a tömegtermelés, megalapították az első papírgyárakat. De az első kalendáriumok idején még nem voltak papírgyárak, így ezek a kézzel írott, majd kézinyomdákkal előállított darabok nem is voltak olcsók, nem két fillérbe kerültek. Tartalmukat nézve a napokra lebontott év mellett fel voltak tüntetve természetesen az egyházi ünnepek, a számtalan szent neve napja és más jeles napok is. Megjelentek ezekben a naptárakban asztrológiai jóslatok, bizonyos csillagászati tartalmak is. Ahogyan mondjuk a Hold állását talán csak megszokásból, de manapság is bele szokták tenni némely naptárakba. Aztán hasznos tudnivalókat illusztrálandó, már korán megjelentek az ilyen kiadványokban a metszetek, mégpedig a fametszetek, mert a nyomdatechnika ezeket tette csak lehetővé. Így a kalendáriumok lassan képes kiadványokká váltak, a képek pedig, ahogy a freskók a templomok falán, az analfabétáknak is mondtak valamit.

Magyarországon az első ilyen nyomtatott kiadványok ugyancsak a 15. század végén és a 16. század elején jelentek meg. Az első nyomtatott magyar naptárt éppen Krakkóban, 1545-ben készíttette el Székely István „Calendáriom” címmel. Aztán ahogyan haladunk előre az időben, úgy fejlődött a kalendáriumkiadás. Az országos terítésű kiadványok mellett egyes vármegyék is saját kalendáriumokat szerkesztettek. Aztán megtették ezt az ambiciózusabb városok, majd pedig a szervezetek is. A történelmi egyházak már a kezdetektől adtak ki rendszeresen kalendáriumokat, amelyekben természetesen a vallásos tartalmak domináltak. Aztán a vidéken is megjelenő folyóiratok is meglátták ebben a lehetőséget. Miközben a kalendáriumok mellett megjelentek a különféle évkönyvek, almanachok is. Aztán eljött a 19. század, és a műfajban meg kell említenünk Bucsánszky Alajos (1802 – 1883) nevét, aki történelmet írt a szakterületen. 1831 és 1880 között megjelenő pozsonyi kiadványai híresek voltak az egész Történelmi Magyarországon.

1880 körül már minden második háztartásban volt legalább egy belőlük, ami egyes számítások szerint legalább kétmillió példányt jelentett. És ennek felét amúgy az Egerben született, de 1828-tól Pozsonyban élő Bucsányszky adta ki, akinek a nevéhez az első, egész földünket bemutató atlasz kinyomtatása is fűződik. Meg persze rengeteg „ponyva” is napvilágot látott működése során. És ezek bizony eljutottak az olvasókörökbe, a falvakba, a falusi portákra is. A sorozat következő cikkében a csíziók mellett ezzel a műfajjal ismerkedhetnek meg.

Borító: Olvasó férfi rézkarcon (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)