A katedrálisépítők méltó utóda

Pálffy Lajos - 2022. július 25. 9:32

Éppen háromszáz esztendeje, ezen a napon született Fellenthali Fellner Jakab, a magyar barokk, ezen belül is a copf nagy építésze. Aki az élet iskolájában, mesterek mellett tanulva lett építésszé, mindenféle egyetemek elvégzése nélkül. Életműve monumentális, mint ahogyan épületeinek java is az. A 2022-es esztendő tiszteletére Fellner-emlékév is.

A történelmi Magyarország határától néhány kilométerre, a morvaországi Nikolsburgban, magyarosan Miklósváron látta meg a napvilágot. Ott, ahol a hajdani mamutvadászok termékenységvarázsló Vénusz szobrát is megtalálták. És ahol Bethlen Gábor bölcsen békét kötött 1621-ben Béccsel, és így a haza jórészt kimaradt a rettenetes pusztulást hozó harmincéves háborúból. Ifjúságáról keveset tudunk, de egészen biztosan helyi építőmesterek mellett tanulta meg a szakma alapjait. Hogy aztán annyi társához hasonlóan vándorbotot ragadjon, és máshol keresse meg a szerencséjét. Végül 23 évesen, 1745-ben érkezett meg Tatára, ahol a hosszú háborúk után éppen az Esterházy család rendezkedett be hatalmas, három részre tagolódó hitbizományában. A tatai központ mellett Pápán és Gesztesen voltak még birtokközpontjai annak a család fraknói ágából származó Esterházy József grófnak, aki felfogadta a nem is annyira messziről érkezett pallért.

1721 és 1811 között négy Esterházy gróf építette fel Tatán és a környéken mindazt, aminek még most is a csodájára járunk. Köztük volt Esterházy József is, aki 1733-ban német telepeseket, 50-60 családot hívott a romos városkába, de a vármegyét is újratelepítette. Az alapokat tehát ő rakta le, de 1748-as halála után fia, Miklós folytatta a munkát. Így az építkezést is az atyja által szerződtetett Fellnerrel. Aki egyre nagyobb megbízásokat kapott a grófoktól. Talán még most sem teljes ama építménylista, amely a Nikolsburgból érkezett pallérlegény keze munkáját viseli. Mert nemcsak kastélyok, templomok, líceumok, püspöki paloták kerültek ki Fellner keze alól, hanem épített például malmokat, fogadókat, tiszttartói udvarházakat is.

Billegpusztán például Galánthai Balogh Ferenc, a tatai Esterházyak jószágkormányzója, avagy régense építtetett magának Fellnerrel udvarházat 1745 és 1749 között. (Balogh Ferencet 1742-ben jószágkormányzónak, avagy régensnek nevezte ki a katonáskodó, közfeladatokat ellátó (országbíró!), és így birtokait sokszor a távolból irányító gróf. Feladata a gazdatisztek, a gazdaság felügyelete, a számadások jövedelem kimutatások elkészítése és elküldése. Balogh emellett a folyó ügyekről általában hetente levélben tett jelentést urának, aki részletekbe menően tájékozott volt az egyes birtoktestek dolgairól.)

A nagy művek a tatai plébániatemplommal indulnak útjukra, amit egész tatai életén át épített, s végül segédje, Grossmann József fejezett be 1783-ban, aki Fellner özvegyét is gyámolította. 1764-ben az egri püspökké lett Esterházy Károlynak építkezett, miközben folyt az általa tervezett Lamberg kastély építése is Móron. 1768-ban lát neki a veszprémi püspöki palotának, amit egyik főművének tartanak. Ugyanitt közben papi otthont is felhúz, és 1773-ban átveszi a pápai templom homlokzatának munkáit is. Másik főművének a tatai kastélyt tartják, de itt foglalkozott a romos vár átépítésével és a kálvária mellett a piarista rendházat is neve mellé írhatjuk. Mint ahogyan a csákvári kastélyt is, no meg számos templomot még az uradalom területén, de távolabb is.

1780 decemberében, munkák közben halt tehát meg az 1773-tól nemesi címmel is bíró építőmester, a hajdani nagy katedrálisépítők méltó utóda. Munkáját már a pápai uradalomban József nevű fia folytatta.

Borító: A tatai kastély terve (Kuny Domokos Múzeum CC BY)