A katonák sírtak, mint egy gyermek és összetörték a kardjukat

Pálffy Lajos - 2021. szeptember 20. 9:05

Sokan aztán Görgei egyik legbravúrosabb manőverezési sorozatának tartják azt, ahogy Vácnál a Felvidéknek fordulva, folyamatos utóvédharcok során seregével elmasírozott Tokajig. És ezzel olyan jelentős cári erőket kötött le, hogy az orosz fősereg nem is tudott egyesülni az ország déli fertályába tartó, Haynau vezette osztrák csapatokkal.

Mindezt pedig tette úgy, hogy az oroszok júniusi tényleges megjelenése után igazából nem látott lehetőséget a sikeres ellenállásra. Ugyanakkor az osztrákokat verhetőnek tartotta a hadvezetés, és az orosz táborban terjedő kolera is reményeket keltett. Mint ahogyan Kossuth népfelkelésre való felszólítása is. Aminek ugyan nem volt sok foganatja, de Görgei Tokajnál átkelve a Tiszán, Nyíregyháza érintésével Nagyváradon termett, hogy majd innen indulva csatlakozzon a déli magyar csapatösszevonáshoz. Debrecennél, augusztus 2-án ugyan oldalvédje, Nagysándor József csatát vesztett a hatszoros orosz túlerő ellen, de mégis szabad volt az út Arad irányába. Amely vár a komáromihoz hasonlóan korszerűnek számított és jól meg is volt erősítve. Kossuth pedig kormányzóként ezt a helyet jelölte meg a magyar csapatok gyülekezőhelyéül. Arra is gondolt a politikai vezetés, hogy Komárom mellett itt, Aradon őrzik majd tovább a magyar szabadság lángját, mígnem a segítségünkre lesz valaki. Aztán a későbbi hetekben Arad egészen másmilyen szerepet kapott.

Mire aztán Görgei Aradra ért harmincezres seregével, az addig összegyűlt erők a szőregi, Haynau ellen jól kiépített sáncokból is elvonulva a már emlegetett Dembiński vezetésével elhagyták a térséget. A lengyel tábornok Temesvár irányába mozgott, majd az időközben Erdélyből a kozákok által kiszorított Bem vezérletével augusztus 9-én véres és vesztes csatát vívtak a honvédek Temesvár alatt. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné vált az egyesülés, az egyetlen bevethető sereg Görgeié volt. Aki a temesvári csataveszés hírére Aradon be is jelentette Kossuthnak, hogy itt a vége, tárgyalni kell a fegyverletételről az oroszokkal. Erről 11-én meg is kapja a kormány felhatalmazását, majd annak, és Kossuthnak a lemondása után a katonai és polgári teljhatalmat is. Augusztus 11-én még a nélküle szavazó haditanács is a fegyverletétel mellett dönt, amit serege augusztus 13-án, Világos mellett végre is hajt. A katonáktól búcsúzó Görgei sírva borul lova nyakára,  sokan mások a tisztek közül is sírva kettétörik a kardjukat. Másnap aztán Görgeit elválasztják a fogoly tisztek csoportjától és Nagyváradra szállítják. Itt éri augusztus 27-én Bécs döntése, miszerint az orosz cár közbenjárására nem fogják felelősségre vonni, hanem családjával együtt ausztriai száműzetésbe kell vonulnia.

S mivel senki más nem kapta meg ezt az uralkodói kegyet, hát fel is röppent azonnal a hír, hogy Görgei áruló lett. Amit aztán Kossuth is sokat hangoztatott az emigrációjában.

Borító: A világosi fegyverletétel két kozák lovassal az előtérben (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)