A kavicsszállító Bodrog

Pálffy Lajos - 2021. május 11. 9:50

Bizony, a Temes testvérhajójaként Óbudán felépített Bodrogot jó sokáig kavicsszállító hajóként használták a jugoszlávok, pontosabban a szerbek. Mert ők kaparintották meg a Nagy Háború végén, és csak 2005-ben jöttek rá arra, milyen érték is van a kezükben.

Míg a román kézre jutó Temest végül lángvágókkal vették kezelésbe és beolvasztották, addig szerencsénkre testvérhajóját, a Bodrogot mára már felújították és múzeumként Belgrádban megnyitották a nagyközönség előtt is. Csakúgy tehát, mint mi az 1871-ben épített Leithát, avagy Lajtát, ami a járvány lecsengésével remélhetőleg újra a Parlament északi végénél fog horgonyozni látogatóira várva. És tényleg jó lenne, ha a két hajó valamilyen módon találkozhatna is, meglátogathatnák egymást, az a 400 kilométer végső soron nem a világ. De erre úgy tűnik, még várni kell, addig is ismerkedjünk meg a Bodroggal, melynek paraméterei (56,2 méter hosszú, 9,5 méter széles volt, és 1,2 méteres volt a merülése) megegyeztek testvérével, a Temessel. A fegyverzetük is hasonló volt. A parancsnoki híd előtti két hengeres ágyútoronyban egy-egy nagyobb löveget találunk, ezek voltak a hajók legfontosabb, támadásra is használható fegyverei. A tornyok ágyúit menet közben korszerűsítették, a Nagy Háború idején 120 milliméteres Skoda lövegeket használtak, amikkel 10 kilométerre lehetett ellőni. Ezen kívül a fedélzetre rögzítve ott volt még két 37 milliméteres, gyorstüzelő ágyú és két géppuska is a kisebb célpontok ellen.

Az alig a víz fölé emelkedő oldalfalak négy centis acéllemezekből voltak, a fedélzetet 2,5 centiméteres lemezekből hegesztették össze. Az ágyútornyokra szintén 4 centi páncél jutott, a legjobban megerősített hely a parancsnoki állás volt a maga 7,5 centiméteres vastagságával. A Bodrogot tehát 1904. április 12-én bocsájtották vízre Óbudán, neki is 12 békés esztendő jutott. Igaz, az 1913-as Balkán-háború alatt több dolga akadt, de a felderítések, aknaszedések, csapattámogatások , csapásmérések igazán 1914 nyarán indultak be. Feladata volt a központi hatalmak vízi járműveinek kísérése, biztosítása, és az ellenség hasonló eszközeinek megsemmisítése, elfoglalása is. Oroszország összeomlása után monitorjaink 1918-ban egészen Odesszáig eljutottak, aztán jött az úgynevezett őszirózsás forradalom és az összeomlás.

A Bodrog hazafelé tartva 1918. október 31-én, pont eme „forradalom” idején feneklett meg egy homokpadon, és a parton rövidesen feltűntek az antant által felfegyverzett szerb erők és lőni kezdték a hajót. Legénysége erre elhagyta, így lett belőle hadizsákmány, és a II. világháborúig Sava (Száva) néven a jugoszláv királyságot szolgálta. Aztán kavicsszállítóvá minősítették le, és csak 2005-ben jöttek rá, hogy milyen érték van a kezükben. Így aztán bontás helyett védettséget kapott, majd 2013-tól Apatinban visszaépítették szépen az eredeti állapotára. Most Belgrádban horgonyoz, aki arra jár, akár meg is látogathatja.

Borító: Már jugoszláv kézben (Wikipédia)