A képzőművészettől a Szép Juhásznéig – 200 éve született Borsos József festőművész

Dombi Gábor - 2021. december 20. 7:41

„Borsos József ismert képírónk „festészeti gyakorló tantermet“ szándékozik fölállítani, melyben hazánk ifjai a rajz és festészet alapjaiban és tökéletes kivitelében magasb és kimerítőbb gyakorlati képeztetést nyerhetnének. 20 növendéket, ily képeztetés végett kész elfogadni, s a díj nagyon mérsékelt: havonkint nyolc forint. Lakik: Lipótváros, 3 korona utca, 3. sz. a.” – Így adta hírül a Hölgyfutár 1861 júliusában, hogy visszatért Magyarországra a korszak ismert és híres festőművésze, Borsos József.

Borsos háromszor kezdett új pályát, s az 1861-es pesti megjelenése már a második volt a sorban. A konzervatív értelmiségi és lapkiadó családban, Veszprémben 1821-ben született őstehetség Bécsben a művészeti akadémián tanult, majd Ferdinand Georg Waldmüller (1793–1865) magán-festőiskolájában képezte magát. Waldmüller a biedermeier egyik legkiválóbb és legszabadabb festője mellett a magyar „fesche” fiatalember sorra hódította a szalonokat, s – Londesz Elek életrajza szerint – III. Napóleon udvari festőjének szerződtette volna Párizsba. Nemcsak apja hagyományos kapcsolatai révén, de tehetsége jogán az arisztokrácia kedvelt arcképfestője lett, s megrendelői között szerepelt a császári udvar is. A bécsi Szt. Anna Akadémia jegyzékében Gróf Andrássy Károlyról festett képének 1844-es kézírásos bizonylata fennmaradt, ahogy az „Álarcpróba” (1845) címűről is. Kora divatjának megfelelően (élet)képei színesek, túldíszítettek és aprólékosan kidolgozottak, s ezek egy része a Magyar Nemzeti Galériában látható . Festményeiből nem hiányzott az erotika, a szenvedélyesség, ilyen például a „Lányok bál után” (1850), de a báj, melegség és humor sem (A festő álma, 1851).

Történeti portréinak egy részét Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok őrzi, ezek közül a leghíresebb és a legismertebb az 1848-ban festett Nemzetőr , amelynek modellje máig ismeretlen. Közismert rajza „Az első magyar országgyűlés megnyitása Pesten, 1848. július 5-én” August von Pettenkofen metszetében maradt az utókorra. Egy elhibázott tőzsdei manőver révén 1861-ben elvesztette vagyona jelentős részét, és húsz év után ezért tért vissza Pestre. „Borsós József festész hazánkfia Pesten egy festészeti gyakorló tantermet szándékozik fölállítani, melybe 8 ft. havi fizetés mellett 20 ifjat kíván kiképeztetés végett fölvenni. A jelentések, mint a felhívás mondja: Pesten, 3 korona utcza 3. sz. ház első emeletén teendők. Miután a sok tekintetben hiányos magyar festészeti akadémia megszűnt, Borsos József jelen intézete ideiglenesen igen érezhető hézagot pótol. Művészi nemzedéket csak képező intézetek folytán remélhetünk. Hogy arasson, a ki nem vetett?” – jelenti a Sügöny c. napilap is 1861. július 10-én.

A festőiskolától Borsos alig fél év múltán egy másik pénzkereset felé fordult: fotóműtermet nyitott. Az elsők között hozta létre fényképész-vállalkozását, ahol nemcsak korának polgárai, papjai, hanem vezető politikusai és értelmiségijei, és természetesen arisztokratái is kamerája elé álltak. Borsos őrizte meg az utókornak Munkácsy Mihály, Vajda János, Teleki Blanka, Andrássy Gyula, Ybl Miklós és a fiatal Marczali Henrik képét is. „Jelesb tehetségű hazai festőművészeink egyike Borsos József, ki huzamosb ideig külföldön tartózkodott, s ez alatt magát nemcsak a festőművészeti, de fényképészi szakmában is tökéletesíté, visszatérvén, fővárosunkban telepedett le, s a régi füvészkertben , az országúton fényképező műtermet nyitott „Borsos és Doctor” czég alatt. Az mindenesetre nagy előny, midőn photographirozásra oly egyének vállalkoznak, kik mint festők értenek a csoportozatok művészi alakításához, s egyeseket is sokkal festőibb helyzetben képesek a fényképező gép elé állítani, ami által a kép sokat nyer, mint ezt kivált a híres párisi Disderi photographiáinál láthatjuk. Borsos úr műtermét ellátá minden mellékes szükségletekkel, jelmez s egyéb díszítményekkel, ezenkívül műterme földszintén feküvén, oly módon van berendezve, hogy képes lóháton s kocsin ülő helyzetbeni egyének, s nagyobb csoportozatok levételére, amiben szintén sokaknak telhetik kedve. Borsos úr műterme ma adatott át a közönség használatának.” – jelenti a Pesti Napló 1862. január 24-én.

1868 májusától egyedül vitte a cégét tovább, míg Doctor Albert festő és fényképész a Kristóf téren nyitotta meg saját üzletét. Borsos 1868 szeptemberében ünnepelte 25 ezredik felvételét a Szép Juhászné étteremben, ahol negyven főnyi vendégsereg ünnepelte a jeles számot pezsgővel és tűzijátékkal. Ekkor már az étterem az ő tulajdona, egyik forrás szerint a pálos szerzetesrendtől, a Vasárnapi Újság szerint egy haláleset miatt történt árverésen jutott a birtokába. Az étteremben rendszeresen megfordult egykor Deák Ferenc és Erzsébet királyné is. 1870-ben Borsos is a Belvárosba tette át munkásságának színhelyét, hiszen a politikai eseményeket is fényképező magyar királyi udvari fényképész cégére jobban mutat a Deák Ferenc utca 4 szám alatt, ahol 1875-ig működött. Ugyanis díszes albumban jelentette meg 360 országgyűlési képviselő arcképét, amelyért 1868-ban elnyerte az udvari fényképész címet, s végigfényképezte a koronázási eseményeket, s annak résztvevőit. 1874-ben Koller Károllyal, majd vejével, Varsághi Jánossal társult, s 1877-ben Doctor Albert is visszatért eredeti üzlettársához. De a két évvel később megjelent 1879-es Magyar Lexikon szerint a fényképészeti „üzletbe azonban belebukott és jelenleg megtörve Budán él a „Szép juhászné“-ról nevezett nyári lakban”.

1883. augusztus 19-én hunyt el a 19. század egyik legnagyobb magyar festője, aki nem volt rest új utakat keresni mind a művészetben, mind a vállalkozásban, mind az életében.

Borító: Önarcképe (Wikipédia)