A király, akinek a hentes is hitelezett

Pálffy Lajos - 2018. március 1. 11:00

II. Lajos apja, II. Ulászló 1516-ig ült Mátyás örökségében, jellemző módon nem Prágát választotta székhelyéül, hanem Budát. Amely néhány évig még a régi fényében tündökölt, de minden ilyen fény elfogy egyszer.

A romlás pedig már II. Ulászló alatt megkezdődött, aki csak élvezte, de nem gyarapította mindazt, amit Mátyás hátrahagyott. Fia, a szerencsétlen sorsú II. Lajos pedig hiába volt művelt és talán rátermett uralkodó, nem maradt ideje arra, hogy megmutassa, mire lenne képes. Koraszülött volt, anyja gyermekágyi lázban halt meg a szülés után három héttel. Kiváló tanárai voltak, hat nyelven beszélt a magyar mellett, de tanították hadi mesterségekre is. Az is nagyon hamar eldőlt, hogy egy Habsburg hercegnő, Mária lesz a felesége, aki a nagy V. Károly testvére volt. Amikor pedig váratlanul (magas vérnyomásban szenvedett) elhunyt II. Ulászló, az országnagyok úgy döntöttek, hogy nagykorúsítják a 10 éves fiúcskát, de természetesen az ügyeket a királyi tanács viszi majd. Ez az állapot persze tovább rontotta az ország helyzetét, a rendelkezésre álló javakból, erőforrásokból sokat meríthetett akkoriban az, aki közel volt a tűzhöz.

Nem véletlen, hogy a Fuggerek (Jacob Fugger, Thurzó Jánossal szövetkezve) is ekkor tudtak igazán nagyot szakítani itt a rézbányászat megszerzésével, és az sem, hogy ekkor tűnik fel alkincstartóként, a pénzügyek tényleges intézőjeként Szerencsés, avagy Fortunátus Imre, akit Hispániában még Slomó den Efrájimnak hívtak, és a nagy inkvizítor, Tomás de Torquemada elől menekült Magyarországra családjával. Itt aztán ezt hitével együtt elhagyván, megkeresztelkedett, és rövidesen olyan magasra jutott, hogy végül saját pénzéből hitelezett a fiatal uralkodónak és nejének. Akik szerették egymást és szerették az életet is, tehát gyakoriak voltak a mulatságok Mátyás hajdani termeiben. Ugyanakkor Mária erős, okos támasza volt férjének, nem véletlen, hogy özvegyen, V. Károly kérésére 1531 és 1555 között Németalföldet fogja kormányozni. Amely pozíciót nem igen szokták nők akkoriban betölteni. No de hiába volt ez a tehetség, ha annyi csatornán folyt ki a pénz az országból és vándorolt egyesek zsebébe, az udvar folyamatos pénzhiányban szenvedett, a király állítólag még egynémely budai henteseknek is tartozott a vacsorára elfogyasztott húskészítmények árával. Ugyanakkor a nagy Tiziano fest portrét az ifjú királyról, aki drága ruhákba van öltözve.

És nem csak szép ruhái, hanem Lajosnak komoly politikai ambíciói is vannak. Miksa császár fogadott fiaként annak halála után jelentős összegeket költ el teljesen feleslegesen megcélozván a császári trónt. Amit ugye feleségének testvére, Miksa unokája, Károly fog megszerezni, akinek majd birodalmában nem fog lenyugodni a nap. Viszont míg ezekkel a pénzekkel nyugaton mesterkednek, a török 1521-ben elfoglalja a leromlott állapotú Nándorfehérvárt, a végvári vonal és Magyarország kulcsát, amit Török Bálint igen csak félgőzzel védelmez. 1525 őszén pedig jön a hír, hogy a keleten győzedelmeskedő Szulejmán tavasszal megindul az ország ellen. Lajos és környezete komolyan veszi a fenyegetést, de a kongó kincstár és a politikai súlytalanság miatt meglehetősen kevés katonát tud csak a Mohács melletti síkra vinni. Így is van némi esély a győzelemre, de végül november 10-én kerül végül erősen romló teste a fehérvári kriptába, ahol nem egészen 17 évet nyugodhat békében. Aztán a vár török parancsnoka a többi királyéval együtt a csontokat kiszórván, az ő szarkofágját is kirabolja.

Borító: Tiziano festményén (Wikipédia)