Amikor a király pisztolyokkal lövöldözött felakasztott alattvalóira

Pálffy Lajos - 2022. augusztus 23. 6:56

A nagy európai nemzetek a történelem során nagy mészárlásokra is képesek voltak, irányuljon az erőszak saját testvéreik, egy szomszédos nép, vagy éppen a gyarmatosítandó területeken élők ellen. Így jártak el Lipót belga király emberei Kongóban, Oliver Cromwell hada a szomszédos Írországban, vagy éppen 450 évvel ezelőtt a franciák a híres, hírhedt párizsi Szent Bertalan éjszkáján, amikor is megszabadultak problémásnak, „másnak” ítélt hugenottáiktól.

Szent Bertalan apostol úgy érezheti magát ebben a történetben, mint Pilátus a Credóban. Mert neki, eme szelíd térítőnek, a tizenkettő egyikének, természetesen nem volt köze a párizsi központtal zajló véres eseményekhez. Krisztus után 60 körül halt ugyanis vértanúhalált Örményországban, ahol előbb megnyúzták, aztán lefejezték. Talán annyi lehet a közös, hogy ilyen kegyetlenségek 450 évvel ezelőtt a franciák földjén is tömegével előfordultak, bár nyúzásra azért aligha volt a mészárosoknak idejük. Franciaországban, különösen annak déli részén és a hűbéres Navarrai Királyságban Kálvin tanai terjedtek el a 16. század első felében. A francia protestánsoknak, ahogyan ez lenni szokott, jeles képviselőik kerültek ki a nagyurak közül is, olyanok mint Condé hercege, vagy Gaspard de Coligny, a flotta admirálisa. De hugenotta volt Bourbon Henrik, Navarra ifjú királya is, no és udvartartása.

II. Henrik hirtelen halála után az országot nagy befolyással rendelkező, tehetséges özvegye, Medici Katalin és Guise hercege irányította, akik előbb II. Ferencet, Henrik idősebb fiát, majd 1560-ban IX. Károlyt, a fiatalabbikat segítették a trónra. Az udvar hugenottái és a katolikusok közötti ellentétek egyre fokozódtak, az ország a vallásháború küszöbén állt. Ekkor Katalin ötletére Margit leányát hozzáadták Bourbon Henrikhez, de a vőlegény nem jelent meg 1572. augusztus 18-án, a Notre Dame székesegyházban rendezett ceremónián. Erre fel három nap múlva egy merénylő puskával súlyosan megsebesítette Coligny admirálist, akit a megerődített lakására szállítottak. Az özvegy királyné és szövetségesei, mivel hozzájuk vezettek a merénylet szálai, döntöttek a hugenotta vezérkar lefejezéséről. Az ifjú, 22 éves uralkodó az igazságot követelő hugenottáknak kivizsgálást ígért napközben, de este már neveket javasolt a likvidálandók listájára. (Sőt, állítólag a mészárlás idején ablakából pisztollyal lövöldözött a felakasztottakra.)

A Saint-Germain-I’Auxerrois templom harangja adott jelt az éjszakai terrorra, először Coligny házát rohanták le, akinek emberei védekeztek ugyan, de végül a sebesültet kidobták az ablakon, és az utcán levágták a fejét. A mészárlásba, ahogyan ez lenni szokott, nyereségvágyból bekapcsolódott a párizsi aljanép is, becslések szerint tízezer embert öltek meg a városban. Augusztus 26-án aztán a király egy összeesküvés megelőzésével magyarázta a terrort a párizsi parlamentnek, de a vallásháború elkerülhetetlen volt.

Aminek az lett a vége, hogy Bourbon Henrik 1593-ban katolizált („Párizs megér egy misét”), és elfoglalva a trónt, kiadta 1598-ban a nantes-i edictumot, ami jórészt biztosította a hugenották szabad vallásgyakorlását.

Borító: Az események festményen (Wikipédia)