A kötelességteljesítő Pandúr

Pálffy Lajos - 2020. augusztus 31. 10:33

A Csikósból pedig tudjuk, könnyen lesz betyár, ezért aztán 1908. október 25-én a vízre került a Pandúr nevezetű romboló is. Amely paramétereiben nem különbözött a Huszár-osztálybeli társaitól, és már itt az elején el lehet azt is mondani, hogy mint egy jó pandúr, híven teljesítette kötelességét.

Csak nem betyárokat, hanem a Monarchia kikötőit kerülgető francia, olasz és brit tengeralattjárókat keresett. Antant rombolókkal vette fel a küzdelmet, aknákat rakott le, no és szedett össze. És konvojokat kísért a háború második felében, amikor a stratégák rájöttek arra, hogy az áruszállítást, hadianyag utánpótlást biztonságosabban célba lehet juttatni ilyen módon. A konvojokat pedig jellemzően rombolók biztosították. A nagyobb testű teherhajókat tehát a fényképeken egészen aprónak tűnő, valójában 67 méter hosszú és 6 méter széles, 28 csomóval „repesztő” hadihajók kísérték, igyekezvén távol tartani az ellenséges tengeralattjárókat, a felszínen úszó mindenféle harci járműveket. Ezt a 28 csomót két, több mint két méteres, háromágú hajócsavar garantálta, külön-külön meghajtással. Ebből következően, ha az egyik kazán meghibásodott, vagy találatot kapott, akkor sem veszítette el a hajó a mozgóképességét.

A Pandúr első „bemutatkozó” útja a Földközi-tenger keleti medencéjébe vezetett. Kötelékben indult 1909. augusztus elsején, és Milosz, Szantorin, Kiosz, Szmirna, Szamosz, Rodosz érintésével jutott el Bejrútba, majd Alexandriába. Hazatérés után pedig nem sokkal tartalékállományba került, ahonnan 1918. augusztus elsején reaktiválták, és bízták meg a cikk első részében ismertetett feladatokkal kapitányát, és legénységét. Egy december 27-i torpedótámadás kivételével aztán különösebb veszélyben nem forgott, és ez elmondható a következő esztendőről is. 1915-ben a Pandúr Póla és Cattaro között mozgott a legtöbbet, így az Antivari-ütegek tűzébe is került, majd augusztus 11-én Bari kikötőjét és gyárait lőtte 7 centiméteres Skoda-lövegeivel. Október 21-én pedig különleges feladatot kapott, albán „kommandósokat” kellett partra tennie egy albán folyótorkolatban. December 5-én aztán ismét a parti ütegek lőtték, ezúttal Medua előtt. Az év végén pedig jött az esedékes kazáncsere, amely az egyéb javításokkal együtt eltartott 1916 áprilisáig.

A kifutás után egy hónappal aztán Porto Corsini előtt egy francia rombolóval vívott tűzpárbajt, és a források szerint ez volt az utolsó valamirevaló összecsapás, amiben a Pandúr vitézkedhetett. Az 1917-es esztendő elejét Pólában, dokkban töltötte, majd jöttek a dolgos hétköznapok. Ahogy 1918-ban is, amikor november elsejéig 64 konvojkísérést került fel a teljesítménylistájára. Hogy aztán brit kézre kerüljön, végül pedig a franciáknak juttassák, akik 1920-ban bontották szét Toulon városában.

Borító: A Pandúr hátsó fedélzetén is volt torpedóvető (Magyar Ferences Könyvtár CC BY)