A legutolsó út

Pálffy Lajos - 2019. április 5. 10:41

Ahány ház, annyi szokás, de a temetési szertartásnak mindig, minden felekezetnél meghatározott rendje volt. De az már változó volt például, hogy kit honnan indulva temettek el.

Mert megtörténhetett, hogy a „Szent Mihály lova” vagy éppen a halottas hintó, gyászkocsi – már ahol volt ilyen – a háztól, a házi ravataltól szállította egyenesen a temetőbe a megboldogultat. Arra is volt példa, hogy valakit a templomban is felravataloztak és innen indult a koporsót kísérve a menet a temetőbe. Az otthoni ravatalozás, a virrasztás megszűntével, ha valaki mostanában falun hal meg, akkor a holttestet, miután otthon felkészítették a temetésre, kiviszik a ravatalozóba a temetés időpontjáig. (Egyre többen halnak meg kórházakban, ott a temetkezési vállalkozó végzi el az öltöztetés, temetésre való előkészítés feladatait.) A katolikus temetések régebben és mostanság is minden esetben egy rövid gyászmisével indulnak, amit a templomban hallgatnak meg a gyászolók. Ezen a miséző pap, aki általában ismerte az elhunytat, méltatni szokta annak érdemeit és erősíteni igyekszik az örök életbe vetett hitet. A mise végeztével a gyászolók a pappal együtt elindulnak a temetőbe. Ahol, a ravatalozóban már előkészítették a koporsót a temetésre.

A hozzátartozók általában itt vethetnek még egy utolsó pillantást szerettükre, majd helyére kerül a koporsó fedele. És a temetést végző pap megérkeztével indul a liturgikus szertartás. Előbb a búcsúvétel imái és énekei hangoznak el, majd megtörténik a beszentelés és elmondják a Miatyánkot. Ezután indulnak a koporsóval a sírhoz, ahol aztán a pap megáldja a sírhelyet is, majd pedig leeresztik a koporsót. (Falun előfordult az is, hogy a helyi önkéntes tűzoltó egyesület működött közre a temetéseknél. Ők mozgatták a koporsót, és részt vettek a behantolásban is. Ezt a feladatot aztán a különféle temetkezési cégek vették át mostanra.) Ezután közösen elimádkozzák a Hiszekegyet, majd pedig az utolsó könyörgés és az elköszönés következik. A legnagyobb protestáns felekezet, a reformátusok temetői istentisztelet keretében adják meg híveiknek a végtisztességet. Zsoltárokkal kezdenek a ravatalozónál, majd imádságok és az igehirdetés következik. Aztán az áldás után vonulnak a sírhoz, és eresztik le abba a fohászt követően a koporsót. Majd ismét áldást mondanak, és ezután következik az elköszönés.

Réges-régi szokás, hogy a temetés után torra gyűlik össze a szűkebb, tágabb rokonság. Ezt rendezhetik a háznál, de a falu vendéglőjének különtermében is. Ennek végeztével aztán a legközelebbi hozzátartozók alaposan elfáradva, de magukra maradhatnak a gyászukkal. Elsirathatják még egyszer azt, akivel eztán csak az álmaikban, később pedig a megígért feltámadás után találkozhatnak.

Borító: Temetés Cserszegtomajon 1973 októberében (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)