A lemondatott pápára is vigyázott, hogy ne csináljon ostobaságot

Pálffy Lajos - 2020. január 22. 7:57

Amikor talán 14 esztendősen Ozorai Pipo Budára érkezett a német nyelv mellett gyorsan meg kellett tanulnia magyarul is. Sőt, királyi hivatalnokként a latint is valamennyire bírnia kellett, de ahogy később a hadvezetés, vagy a diplomáciai munka, ez sem okozott különösebb nehézséget neki.

De a politikai éleslátás is jellemző volt rá, ezért is kötötte inkább a szekerét a királyéhoz, nem pedig az őt felemelő, majd később a pártharcokban elvérző Kanizsaiakhoz. S mint az előző cikkből is tudhatjuk, azon kevés főember közé tartozott, aki haláláig hűséges volt választott urához, és aki ezért meg is kapta a megfelelő javadalmazásokat. Elkötelezettségét már az első időkben is bizonyíthatta, mikor is a jelenlévő főurak közül másodmagával rántott kardot Zsigmond elfogásánál ura védelmében. De nem csak urát, hanem választott hazáját is igyekezett megvédeni mindennemű veszedelemmel szemben. Ezek az ő idejében elsősorban az ország déli határánál, az előrenyomuló török képében jelentkeztek.

Ezért is kaphatta meg a Nápolyi László-féle 1403-as puccskísérlet leverése után a temesi ispánságot, amit viselt is jó két évtizedig. Ezalatt hozta létre ura instrukciói alapján az első török ellenes végvári vonalat. Olyan várakat épített ki, erősített meg, mint Nándorfehérvár, Temesvár, vagy éppen Orsova. Itt a déli végeken aztán a kardot is vitézül forgatta, vagy harminc kisebb-nagyobb ütközetben ugrasztotta meg a törököt úgy, hogy egyszer sem szenvedett vereséget. Itt, ezen az iskolán nevelődött aztán Hunyadi János, aki talán többre vitte mesterénél. Elkísérte aztán urát a konstanzi zsinatra is, ahol a lemondatott XXIII. János (ellen)pápára vigyázott. Ozorai Pipót aztán 1411-1412-ben Velence ellen is bevetette egy tízezer fős sereggel Zsigmond. Pipó pedig kiállta a próbát a kor egyik leghíresebb, a velenceiek által felfogadott hadvezérével szemben is.

Vereséget az 1421-1422-ben indított husziták elleni hadjáratában szenvedett. Az történt, hogy egy kisebb összecsapás győzelmét ünnepelték Németbródnál, előre ittak a medve bőrére, mikor Jan Žižka éjszaka rátört a részegen hortyogó magyarokra. És természetesen győzött, nem is lehetett volna máshogy. De Pipót a következő évben és 1425-ben is már Havasalföldön találjuk, ahol a Zsigmondhoz húzó vajdát segítette sikerrel. Aztán 1426 nyarán Galambócál egy nagyobb török sereget vert tönkre úgy, hogy a csatát már az elhatalmasodó köszvénye miatt csak fekve tudta irányítani. A gyógyíthatatlan kór által korán érkező vég Lippa várában, 1426. december 27-én jött el számára. Javairól, mint tudjuk már korábban és a mindig pénzszűkében lévő király javára rendelkezett. Gazdag ember volt, számtalan magyar birtoka mellett Firenzében is területet vett, ahová a nagy Brunneleschi épített kápolnát. Pipó székesfehérvári temetésére pedig maga a király is elment.

Borító: Somogyi Győző festményén (adontes.hu)