A Lung Tuanból Warasdiner lett

Pálffy Lajos - 2020. szeptember 21. 8:03

A Varasd rombolót pedig a kínai kormány rendelte meg, Lung Tuan lett volna a neve, de aztán valamiért elálltak az üzlettől. Így végül a Monarchia haditengerészeténél kötött ki, és hajtott aztán végre hőstetteket, no és unalmas szolgálatokat.

A kínai kormány 1911-es megrendelésére, a Huszár-osztály méreteivel kezdték el építeni a Lung Tuant, a kormány megbízottjai a pólai üzemben mindennel meg voltak elégedve, aztán egyszer csak jött a hír, hogy Kínának mégsem kell a megrendelt és már meg is épített romboló. Talán éppen az angolok nyomására döntöttek így, pedig korábban még arra is figyeltek, hogy fegyverzetét (Vickers ágyúk) a tengeri, és ipari nagyhatalom szállíthassa le. Ezeket már fel is szerelték a valamivel keskenyebb és könnyebb orrú hajótestre, ami így a 28 csomós sebességet túllépve, harminccal is tudott „száguldani”. Kazánjaiban a szén mellett olajat is égetett, így már 1200 tengeri mérföld volt a hatótávolsága, igaz, csak 15 csomós sebességre számolva. A fegyverzet Skoda lövegekre való cseréje után, 1914. augusztus 28-án került végül a Monarchia flottájához, és kapta a horvátok lakta városról (11 497 horvát, 585 német és 471 magyar 1910-ben) a Warasdiner nevet.

Amivel aztán az első háborús évet jórészt járőrözéssel töltötte, majd 1915 márciusában Cattaróba vezényelték hasonló feladatokra. Itt cirkálva a Varasd is belekerült az Antivari ütegek tűzébe, de ép bőrrel megúszta a támadást. Június 19-én Monopoli várost támadja, majd augusztusban Bari és Spirito ellen indul, összesen 92 lövést leadva a városokra. Október 20-án aztán albán harcosokat tesz partra a Mathi torkolatában, majd december 5-én San Giovanni de Medua létesítményeit lövi. Hogy utána a Bojana torkolatánál egy megfeneklett francia tengeralattjáróra, a Fresnelre bukkanjon, amit ágyúival semmisít meg, fogságba ejtve két tisztjét és 25 fős legénységét. December 20-án viszont Donatella magasságában a viharos tengerbe esik a fedélzetről egyik matróza, akit már csak holtan tudnak kihúzni a vízből.

Az 1916-os esztendő Traste városának támadásával indul, ahonnan a parti ütegek viszonozzák is tüzét. Február 28-án pedig nem sikerül neki a Zagreb gőzös biztosítása, amit megtorpedóznak, és a Varasd is csak ügyes manőverezéssel tudja elkerülni a rá kilőtt két „acélszivart”. Május elején aztán a Csepel rombolót vontatja Póla kikötőjébe, majd augusztus végén Molfetát támadja, ahol maga is olasz rombolók tűzébe kerül. Az 1917-es esztendő nagyjavítással, kazáncserékkel indul, majd a Vesta gőzöst vontatja le egy zátonyról. És persze jönnek az őrjáratok, kísérések, tengeralattjárókra való vadászat és a légitámadások biztosítása, munkával telik ez az év is. Azzal kezdődik a következő is, és mindjárt egy balesettel, a Hercegovina gőzössel ütközik, az oldala és a tatja horpad be, és akkor már kihasználják az alkalmat, kicserélik megint a kazánjait is. És teszi a dolgát a Varasd tovább, a Nagy Háború vége éppen Pólában éri. Az olaszok kapják mag a szokásos hat éves bontási kitétellel, lángvágók darabolják aztán, a Varasd is egy kohóban végzi.

Borító: A Warasdiner (Wikipédia)