A magyar Drakulából a morfium szívta ki az életet?

Kecskés Nikoletta - 2023. január 23. 6:35

Ha valaki 12 évesen megszökik otthonról, és még bányásznak is beáll azért, hogy idővel megvalósítsa álmait, az bizony nem hétköznapi elszántságra vall. Blaskó, később születési helyének nevét felvéve, Lugosi Bélát egész életében ez az erős akarat jellemezte, amelyet egyedül a morfium iránti kínzó szenvedély tudott megtörni.

Ha a bankár apa előre sejti, hogy tiltásával csak még erőteljesebben löki fiát a színészmesterség felé, valószínűleg engedékenyebbnek bizonyul. Ám nem így történt, a fiú pedig inkább választotta a bizonytalanságot, minthogy a jómódú, de unalmasnak vélt családi élet kötelékeiben maradjon. Bár a többség egyértelműen Drakula karakterét kapcsolja a nevéhez, a fiatal Lugosi „vámpírságát” megelőzően számtalan szerepben kipróbálhatta magát, és igen széleskörű tehetségről tett tanúbizonyságot. Megfordult Szabadkán és Debrecenben, s lelkesen koptatta a Szegedi Nemzeti Színház, később a budapesti Nemzeti Színház világot jelentő deszkáit. Az I. világháború kitörésével azonban egyvalami még a színészet iránti rajongását is felülírta: a hazaszeretet. Művészként ugyan mentességet élvezett a kötelező katonai szolgálat alól, mégis önként választotta a harcot, és katonai síjárőrként merült el az orosz front borzalmaiban. A harctéri bátorságáért többszörösen kitüntetett színész magyarországi karrierjének végül a politika vetett véget. A Tanácsköztársaság idején ugyanis részt vett a színházi dolgozókat összefogó szakszervezet megalapításában, a rendszer bukása után pedig úgy érezte, menekülnie kell. Döntése következményeként nemcsak a hazájától, de első feleségétől, Szmik Ilonától is búcsúzni kényszerült. Kettejüknek csupán 3 év együttlét adatott meg, Ilona ugyanis képtelennek bizonyult rá, hogy szüleit elhagyva örökre távozzon az országból.

Az immár egyedülálló színész németországi tartózkodása alatt még az oly’ népszerű Winnettou bőrébe is belebújhatott. Ám hiába ismerték el maximálisan a képességeit, mégsem szánta rá magát a végleges letelepedésre – az óceánon túlra vágyott. Végül gépészként jutott fel egy Amerikába tartó áruszállító hajóra, hogy hamarosan New York-i színházakban kamatoztassa tehetségét. Nyelvtudásbeli hiányosságai közel sem akadályozták karrierje építésében. Első angol nyelvű darabjának szövegét egyszerűen fonetikusan leíratta magának, majd a bemagolt szavakat megdöbbentő életszerűséggel közvetítette a közönség felé. Ezután számtalan szerepben tündökölt. Majd következett az 1927-es év, amikor a horror műfaja örökre megpecsételte művészi karrierjét.

Lon Chaney halálával épp megüresedett a filmvilág hivatásos szörnyének helye, és a hollywoodi producerek kiváló lehetőséget láttak az akcentusa miatt különlegesnek ítélt férfiban. Lugosi előbb a Broadway színpadán szívta esténként a vért, majd 1931-től a képernyőn keresztül bűvölte el a nézőket Drakula szerepébe bújva. „Lenyűgöző volt a keze és a mozdulata, mindent olyan kecsesen csinált, mintha rituálét végezne” – mesélte apjáról, mint magánemberről ifj. Lugosi Béla egy interjúban. Talán az említett sajátos kecsesség adta meg azt a bizonyos többletet, amely a mai napig meghatározóvá teszi a klasszikus vérszívó karakterét Lugosi megformálásában.

Életébe beköszöntött a népszerűség és a gazdagság. Ám számtalan női rajongója ellenére egy ideig mégsem találta meg azt a magánéleti boldogságot, amely egy művész számára támogató háttérül szolgálhat. 1924-ben másodjára is megnősült, de magyar származású feleségével csupán 3 évig maradtak együtt. 1929-ben ismét megpróbálkozott a házassággal, csakhogy Beatrice, a jómódú özvegy legalább olyan gyorsan távozott az életéből, mint ahogyan érkezett. A harctéri sérülések miatt morfiumfüggővé vált Lugosi szer iránti vágya a kihívásokat nélkülöző szerepeknek köszönhetően egyre erősödött, s ez szintén nehezítette a pártalálást. Végül azonban két teljes évtizedre társra lelt Lilian Arch személyében.

Utolsó feleségével 73 évesen állt oltár elé. Ám szegény Hope Lilinger hamar végső útjára kísérte mindenki Drakuláját, aki utolsó időszakában leplezetlenül felvállalta drogfüggőségét, és minden erejével küzdött ellene. Lugosit klasszikus, fekete köpenyében fektették a koporsóba – s ha ő maga nem is, alakításának emléke a mai napig „visszajár”, példaként és kihívásként a stílusos vérszívó jelenkori megformálói számára.

Borító: Mr. Wong szerepében, már Amerikában (Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum CC BY-NC-ND)