A magyarok tán legnagyobb ellensége
Pálffy Lajos - 2018. szeptember 3. 11:54
Hetven éve halott Eduard Benes, aki a legtöbbet tett az Osztrák Magyar Monarchia szétrombolásáért, aki a magyarokat valamiféle keleti barbároknak tartotta és sűrűn hangoztatta fő felelősségünket a Nagy Háború kirobbantásában. Állítólag később az NKVD is beszervezte, máig hatályos dekrétumaival pedig tovább gyarapította bűneinek lajstromát.
Hogy miért is nem szenvedhette népünket ennyire Eduard Benes, arra nincs nagyon racionális magyarázat. A kár, amit okozott a magyarságnak, az viszont mérhetetlen. Mert többek között az ő párizsi politikai tevékenységének köszönhető, hogy a tények (Tisza István magyar miniszterelnök ellenezte legtovább a szerb hadüzenet elküldését) ellenére akkoriban szerte a világon a magyarokat tartották a háború okozóinak. Ez a bélyeg aztán egészen a békekonferenciáig elkísért bennünket, ami miatt aztán bűnhődnünk is kellett, de újra bűnhődnie kellett 1945-ben Benes miatt a felvidéki magyarságnak is, ahol a dekrétumaiban megjelenő kollektív bűnösségen alapuló kitelepítések mellett 75 ezer magyart állítottak háborús bűnökkel vádolva bíróság elé.
Benes Prágától 60 kilométerre délre, Kozlany falucskában született szegényparaszti családban. Innen jutott a prágai egyetemig, ahol Tomas Masaryk tanítványa, majd később „harcostársa” lett. Így tanulhatott még a Nagy Háború előtt a Sorbonne-on, és a dijon-i egyetemen is, ahol a Monarchia föderális átalakításáról írt doktori értekezést. A föderáció egyébként a csehek, és a többi szláv nép régi álma volt, ami az ezt támogató Ferenc Ferdinánd meggyilkolásával a sírba szállt. Így aztán már háború első évében a prágai egyetemen tanító Benes létrehozta a „Maffiát”, a Monarchia ellen szervezkedők koordinációs szervezetét, majd 1914 végén mestere után maga is emigrált. Párizsba ment, ahol a jövőt tervezgetve előbb orosz, vagy belga herceget hívtak volna a prágai trónra, Pozsony és Zágráb között folyosót hoztak volna létre és Erdélyt nemes egyszerűséggel pedig Romániának ígérték. 1916-ban pedig könyv formájában megjelentette téziseiket Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot címmel. Masarykkal és Milan Stefaníkkal (őt később övéi lövik tévedésből agyon, gépét magyarnak nézték, mikor landolni akart a pozsonyi reptéren) létrehozza a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, melynek működése a békekonferencia tudatos félrevezetésével számunkra a trianoni diktátumhoz vezetett.
Aztán Masarykból Prágában elnök lett, Benes pedig valóban ügyes külügyminiszterként összehozta hazánk ellen a kisantantot, majd a Népszövetség elnökeként folytatta a magyarellenes politizálást. 1935-ben, mestere nyugalomba vonulása után elnök lett, de a müncheni egyezmény után le kellett mondania. Londonba emigrált, onnan pedig 1943-ban Moszkvába, ahol megtörténhetett az a bizonyos beszervezés. Minden esetre Sztálinnal megegyezve a német és a magyar nemzetiségek kitelepítéséért cserébe beengedte a kommunistákat 1945-ben a prágai kormányba. És a paktum értelmében meg is született 1945 második felében az a 143 elnöki rendelet, ami Benes-dekrétumok néven híresült el (és ma is jórészt ott van a két ország jogrendjében). És megindultak a vagonok a németekkel és a magyarokkal, de Benes nem sokáig lehetett elégedett, mert a hatalomba engedett kommunisták 1948-ban már mindent akartak. Le is mondatták, rá három hónapra pedig meghalt, 64 éves korában.
Borító: Benes (középen) magyar politikusokkal (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)
