A megnyúzott ellenségtől a pestisig: Eger évszázadai és a ferencesek IV.

Fáy Zoltán - 2022. február 25. 7:27

Az egri ferences barátok ugyan a török veszély miatt elhagyták kolostorukat, de a szomszédos Gyöngyösön a veszélyek ellenére sem ürült ki a rendház. A városra Buda 1686-os visszafoglalása után magas sarcot vetett ki a török, mert fel akartak készülni Eger ostromára. Az előírt mennyiségű élelmiszert vagy készpénzt Gyöngyös nem tudta biztosítani, ezért az egri törökök túszokat szedtek a városban. Köztük volt az agg ferences házfőnök is, aki helyett egy ifjú barát, Lázár Norbert jelentkezett túsznak.

Eger környékén aztán forrhatott a levegő, de 1687 nyaráig nem történt semmi. Ekkor azonban d’Oria altábornagyot elküldte tárgyalni Miksa Emmánuel bajor választófejedelem az elszigetelődött vár átvételéről. Túl sok eredményt nem ért el, viszont július közepére teljesen bekerítette a várat. Ehhez mintegy tízezer katonára volt szükség. Koháry István kétezer huszárral vágott neki a felszabadító hadműveletnek, de sok más környező, addigra már császári erődítmény kapitánya is ott volt a teljes és megdöbbentő blokádnál. Diplomáciai kudarc történt, mert bár mind d’Oria, mind Rusztem pasa hajlandó lett volna a méltányos megállapodásban, a nagypolitika közbeszólt. A kegyetlenkedéseiről hírhedt nápolyi származású Antonio Caraffa gróf megtiltotta az egyezség létrejöttét. Az egri várban tengődők borzalmas időket élhettek át. Minden élelmiszer elfogyott. Megették az összes macskát és kutyát is. Levadászták a patkányokat és egereket. Semmiféle kilátás nem volt a túlélésre. Rusztem pasa, talán hiúságból is, a végsőkig feszítette a húrt.

Csakhogy eközben – történelem alulnézetből – az egri vár tömlöce tele volt olyan foglyokkal, akiket azért vitetett el Rusztem túszul, mert nem fizettek hatalmas sarcot a törököknek. Főként szerzetesek voltak, jezsuiták és ferencesek. Ha mindenki éhezik, vajon mit kaphatnak a tömlöcben sínylődők? Delát Jakab nyolc hónap éhezés után, októberben küldött levelet. „Már az éhség miatt járni se tudok, mert pünkösd óta enni rendes étel nem adatik nékem.” Lázár Norbertet több mint öt hónapig éheztették; a fogságban kutyák és macskák beleit is megette, ami a várlakók pazar „lakomáiból” megmaradt. Végül a saját saruja következett. A bőrszíj, meg a talp. Végül, halálosan legyöngült állapotban bár, de július 21-én a megvesztegetett török őrök és a várfalon leeresztett kötél segítségével sikerült megszöknie.

Nem sokkal később egész Heves vármegye megszabadult a török igától. Talán furcsa, de a felszabadító csapatok tábori lelkésze is ferences volt. Palásty András, a későbbi provinciális. Állítólag ő volt az első, aki december 17-én belépett a meghódított egri várba és azonnal el is foglalta a Szent Mihály arkangyalról elnevezett székesegyházat. Erre azért volt szükség, mert a megállapodás szerint az oszmán hódítók fegyverekkel és lobogó zászlók alatt sértetlenül elvonulhattak Nagyváradra, de aki akart, az maradhatott Egerben. Egyes források szerint százan, mások szerint háromszázan döntöttek úgy, hogy nem távoznak. Őket Palásty András és ferences rendtársai keresztelték meg. Hogy volt-e hitoktatás is előtte, nem tudhatjuk. Az viszont biztos, hogy Ali Samu néhai tartományfőnök, 1790. március 7-én halt meg Gyöngyösön.

Lázár Norbertet, a hőslelkű szerzetest meg az egri vár felszabadulása után huszonnégy évvel később, a pestises betegek ápolása közben érte utol a halál.

Borító: Az egri minoriták temploma és kolostora (miserend.hu)