A modernitás nyelvén újrafogalmazott népi hagyomány festője
Forum Hungaricum - 2018. december 19. 10:31
Hogyan kapcsolta össze munkásságában a népművészetet és a modernizmust Korniss Dezső? Ezt a kérdést kutatja a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Csak tiszta forrásból címmel szerdától látható kiállítása.
Korniss Dezső száztíz éve született, ezért az MNG nagyszabású, csaknem kétszáz művet felvonultató tárlattal tiszteleg a 20. századi magyar képzőművészet egyik nagy alakja előtt, mondta el a kiállítás sajtóbejárásán az intézmény főigazgatója. Baán László kiemelte, hogy a tárlat célja nem Korniss Dezső teljes munkásságának áttekintése, ehelyett Kolozsváry Mariann kurátor az életmű egy fontos és izgalmas szeletét vizsgálja, azt, hogyan fogalmazta újra a népi hagyományt a festő a legkorszerűbb modernitás nyelvén.
Kolozsváry Mariann felidézte: Korniss Dezső 1931-ben, Párizsból hazatérve, részben bartóki inspirációra kezdte kidolgozni a sajátos nemzeti talajból fakadó megoldást a festészetben, azaz a Szentendrei programot. Rövidesen csatlakozott hozzá a szintén Párizsból visszatért Vajda Lajos és közösen kutatták a paraszti formakincs elemeit, a szerb és sváb motívumokat, a barokk architekturális részleteket Szentendrén és Szigetmonostoron.
Vajda Lajos 1941-ben meghalt, Korniss Dezsőt pedig behívták katonának, majd hadifogságba esett és csak 1945-ben szabadult. Akkor kezdődött második szentendrei korszaka, amelyben már nemcsak a tárgyi motívumok, hanem a tánc, a mozgás is foglalkoztatta. Ezeknek az éveknek a nagy összegző műve a Tücsöklakodalom (1948), amelyben a játékosság mellett a fájdalom, a háborúban átélt borzalmak emlékei is felbukkannak. Korniss Dezső egyre kevesebb kiállítási lehetőséghez jutott, rendkívül szerényen élt, a festékeken, vásznakon azonban sosem spórolt, mondta el Kolozsváry Mariann. Erre az időszakra jellemzők a művész kalligrafikus motívumokat felhasználó munkái, majd a hatvanas évektől felfedezte a cifraszűrök formakincsét, míg később a zászlókra, trikolórokra emlékeztető kompozíciók után a kereszt- és pajzsformák absztrakt világába jutott el.
A késői időszak nagy összegző műve az 1975-ös Allegro Barbaro, amely minden, Korniss Dezső számára akkor fontos motívumot egy nagyszabású kompozícióban egyesít. A kiállításon Korniss Dezső művei mellett helyet kaptak olyan népművészeti alkotások is, amelyek ornamentikája a festő motívumvilágát is meghatározta. Az MNG C épületében 2019. április 7-ig látható tárlat nem Korniss Dezső 1984-es halálával zárul, hanem azt is felvillantja, hogyan vitte tovább a művész örökségét Nádler István, Bak Imre, Csiky Tibor és Keserü Ilona.
(mti)
Borító: Kalligráfia 1959-ből (MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ CC BY-NC-ND)
