A mozi temploma

Fejes Katalin - 2019. november 22. 4:34

Jól ismert anekdota, miként ugrott fel egy emberként a mozi közönsége, amikor a Lumière fivérek vonata befutott a filmvászonra. Az ikonikus jelenettel a torinói Nemzeti Mozi Múzeum, a Mole Antonelliana látogatói is találkoznak, sőt, a filmjelenet után egy minigőzös „fut” a széksorok felé. Az egykor zsinagógának épült 167,5 méter magas csarnokszerű építmény a város ismert jelképe, amiben 2000 óta működik a világ egyik leghíresebb mozimúzeuma. A külsőre és belsőre egyaránt impozáns épület tervezői tökéletes összhangot teremtettek a szentély adta formai adottságok és a benne helyt kapó filmtörténeti kiállítás között.

A Nemzeti Mozi Múzeum gazdag gyűjteményével és sokoldalú tudományos és oktatási tevékenységével vívta ki elismerését a világ vezető filmtörténeti kiállításai között. Gazdag és rendkívüli gyűjteménye látványos kiállítás formájában elevenedik meg a látogatók előtt.

A „mozi templomából”, ahogy a központi csarnokot nevezik, rámpákon vezet felfelé az út, stációról stációra bemutatva a mozgókép születésének állomásait, és a filmgyártás fontosabb szereplőinek – producer, rendező, operatőr, színész, stb. – munkáját, és a filmkészítés technikai eszközeinek sokféleségét. A tematikus kiállítás a filmműfajokat veszi sorra az animációs filmtől kezdve a westernen át a horrorfilmekig. Egy következő szinten látványosan, egyben szimbolikusan berendezett boxokban tárul fel a „filmiparosok” munkája. Jegyzetekkel és kéziratokkal teli hatalmas íróasztal utal a forgatókönyvíró munkájára; tekergő filmszalagok a vágó feladataira, míg a színes ruhák a díva öltözőjét jelképezik. A mozgóképörökség számtalan kommunikációs lehetőséggel bír, amelyet maximálisan fel is használ a múzeum az élődíszletekkel – egy vadnyugati kocsma díszletének ajtajából Clint Eastwood tekint vissza, míg egy másik díszletben Moloch, a Cabiria című némafilm kegyetlen istene rémisztgeti a nézelődőket.

A mozimúzeum értékes gyűjteményének része a közel 100 filmplakát, amely a filmplakátösvényt díszíti, és jól szemlélteti, milyen volt egyes filmtörténeti korszakok grafikai ízlése és stílusa.

A hosszú múltra visszatekintő olasz filmgyártás – szinte a mozi születésével egyidős – az egyetemes filmtörténeten belül mind irányzatokban, mind műfajokban iskolateremtőnek számított. A filmtörténeti múltjukra és hagyományaikra büszkén tekintő olaszok fontosnak tartják, hogy a következő generációkat is megismertessék az olasz filmgyártás születésével. A múzeum egyik állandó programja tematikus túrák szervezése a diákok részére, előadások és vetítések szervezése.

Torinóban, de New Yorkban; Salamancában vagy, akár Ózdon, az épített örökség újrahasznosításából valósult meg a filmtörténeti múzeum/élménypark, volt, hogy a vallási szentélyből lett mozimúzeum, máshol filmstúdióból, de középkori házat és valaha volt gyárüzemet is átszabtak és újragondoltak. Ezek a mozgóképmúzeumok, filmtörténeti élményparkok játékos, és szórakoztató formában, tematikus „túrákkal” és interaktív foglalkozásokkal ismertetik meg a látogatókkal a filmtörténetet, és reprezentálják a nemzeti filmgyártás mérföldkőnek számító állomásait.