A nagy szerkesztő és kodifikátor

Pálffy Lajos - 2022. június 2. 10:07

Ha megkérdeznénk az utca emberétől, hogy kiről is nevezték ez a terézvárosi Csengery utcát, bizony kevesen lennének azok, akik rávágnák, hogy a Pesti Hírlap szerkesztőjéről, a kiegyezés megszövegezőjéről, Deák barátjáról, vagy Földhitelintézet megalapítójáról. 200 esztendeje, ezen a napon született Nagyváradon Csengery Antal, a reformkor, a szabadságharc és a kiegyezés egyik meghatározó politikusa, a jogalkotás szakembere.

Ügyvéd és jogtudós apja nyomdokain, Nagyváradon kezdte el a jogi akadémiát, de egy követválasztási összezördülés miatt azt csak Debrecenben tudta befejezni. Apja a bihari alispán, Beöthy Ödön mellé helyezte el gyakorlatra, és ez bizony jó döntés volt. (Beöthy a forradalom és a szabadságharc alatt előbb főispán, majd a Részek, később egész Erdély kormánybiztosa lett. Emigrációban halt meg, Victor Hugo volt az utolsó barátja.) Szóval, jó döntés volt Beöthy, mert az ifjú Csengery megtanulhatta így a megyei közigazgatást, de 1843-ban már Pozsonyban, az országgyűlés mellett találjuk, mint a Kossuth által indított Országgyűlési Tudósítások egyik szerzőjét. 1844-ben itt is teszi le az ügyvédi vizsgát, majd centrista barátaival, Eötvös Józseffel és Szalay Lászlóval itáliai utazást tesznek. Ezután veszi át a Pesti Hírlap szerkesztését, a heti két alkalommal megjelenő, középre tartó orgánumot 1848. május 27-ével napilappá alakítja. Eötvös József írja a vezércikkeket, később Kemény Zsigmond lett a segédszerkesztő. December végéig ő a főszerkesztő, majd a kormánnyal Debrecenbe menekül, miniszteri tanácsos lesz, törvények megszövegezésével foglalkozik.

Arad után Szatmárban bujkál egy keveset, majd látván, hogy nem keresik, Pestre utazik, ahol történelmet és természettudományokat tanul. Majd ezeket tanítani is kezdi, 1855-ben a protestáns teológián például. De szervezési és kodifikációs tehetségét sem hagyja parlagon. Az MTA levelező tagjává választják még 1847-ben, 11 év múlva már rendes tag lesz és az Akadémia jegyzője. 1862-ben ott bábáskodik az Országos Földhitelintézet megszületésénél, ennek szabályzata az ő munkája. Mint ahogyan négy évvel korábban az Országos Magyar Gazda Egyesület alapításában is elévülhetetlenek az érdemei, de úgy tartják, hogy akkoriban nem nagyon volt olyan alakuló társadalmi szervezet, ahol ne kérték volna ki a tanácsát. 1861-ben aztán bihari képviselő lesz, majd 1868-tól, tíz éven át Nagykanizsát képviseli az országgyűlésben. Miközben Deákkal együtt megszövegezik a kiegyezés jogszabályait, majd a horvát kiegyezés szövegének, paragrafusainak megalkotásánál is ott munkálkodik.

Szakértelmét a továbbiakban az adó- és a költségvetési örvények megalkotásánál használhatja, Széll Kálmánt megelőzve a célja az államháztartás stabilitásának elérése. Ezért is szorgalmazza az Állami Legfőbb Számszék felállítását, amely jogutódja a mai napig működik az törvényhozás mellett. Mindeközben jogi és történeti szakmunkákat is ír, neki köszönhetjük a polgári iskolák létrehozását 1868-ban. Ekkor már az MTA másodelnöke is, de 1879-ben elhatalmasodik rajta a tüdőbaja, a nagy szerkesztő és kodifikátor egy esztendőt él még városligeti villájában. Ma az a bizonyos terézvárosi utca, és a főváros sajtódíja emlékeztet a nevére.

Borító: Arcvonásai metszeten (dka.oszk.hu)