A nem ajánlott írónő

Kecskés Nikoletta - 2022. június 13. 8:33

Asszonyíró – mondta róla Móricz Zsigmond, és az elnevezésben már benne volt az elismerés. Kaffka Margit művészetének leglényegibb esszenciája ugyanis, hogy megéléseit, gondolatait, művészetét asszonyi lelkének szűrőjén át ismeri meg az olvasó. Ez pedig már néhány sor után olyan varázslatot teremt, amely torokszorító, szívdobogtató életszerűséggel eszi be magát a zsigereinkbe.

„Írása néha úgy hat, mint valakinek hirtelen öntudatra eszmélése: a lelkileg szunnyadó asszonygenerációk hosszú sora ébred fel benne és néz körül a világban először hályogtalan szemmel” – írja Schöpflin Aladár. „Csak asszonyok tudnak olyan mindent látó kegyetlenséggel szólni mindenről, amin érzelmileg túlvannak, amitől elszakadtak és különösen mindenről, ami asszonyi dolog. A mások dolgain való megrendülés nem asszonyi kenyér, hiába beszélnek ezer év óta asszonyi lágyságról, az élet legtöbb dolgában a férfi a lágyabb, megindulásokra képesebb, impulzívabb, hangulatoknak könnyebben engedő.”

„Kaffka Margit eddigi írásait egyáltalában nem ajánljuk. Nem ajánljuk azoknak, kik a szépirodalomtól ugyan reális tartalmat várnak, de azért azt mindig a szebb, a jobb, az emberibb élet szolgálatában akarják látni. Sőt, azoknak sem, akik kívánalmaikat bizonyos negatív minimumokra zsugorítják: megelégszenek azzal, ha novella, regény, vagy bármiféle szépirodalmi alkotás ideáljainkra nem fröccsent sarat.” – szögezi le a Magyar Kultúra nevű lap a Színek és Évek című regény kritikája során. Mindeközben pedig Kaffka fáradhatatlanul lázad, nagy, látó szemeit csalhatatlan felismerésekkel a világra vetve, hogy néha aztán kétségbeesetten megkérdőjelezzen mindent.

„Bandika, mennyiért lennél helyettem asszony? – kérdi Ady Endrét egyik levelében. – Mit csinálhatok én az embervoltommal, ha ugyan van ilyen? (…) Kell ez nektek? Nincs vonatkozásom az Istennel, a világgal, a fajtámmal sem tágabb, sem szűkebb értelemben; és semmiféle törvényével, sem rendjével a világnak, amit nélkülem csináltatok meg. Engem nem hívtak az úriszékbe, amikor kiszabták az erkölcs formáit; született ellensége és kitámadója kell, hogy legyek minden emberi és isteni jognak, morálnak. Vagy nemem prófétája legyek és lelkiismerete és példázzam és írjam a fojtott és örök lázadást a férfiisten világa ellen? Csakhogy asszonyistent magam sem képzelek és nem vállalok. Mi vagyok?”

Az asszonyi szenvedéllyel magyarázható az is, hogy az írásaiban túláradó impresszionizmusnak olykor áldozatul esik a nyelvtani struktúra, amiért Hatvany Lajos megrovó szigorral „rendkívüli talentumához méltatlanul hanyag írónak” nevezi. Csakhogy Kaffka műveiben a teljes pontosság igényét jócskán felülírja az a látomásszerűség, amely oly gyakran jellemzi sajátos, egyéni nyelvezetét, és elengedhetetlen eszköze az olvasót eluraló bűvöletnek. Lírájában számtalan különböző sorsú és gondolkodású asszony lelkébe láthatunk, miközben írójuk fáradhatatlanul faggatja saját lelkét, és már néhány mondattal képes döbbenetes módon elgondolkodtatni. „Az én mostani látásommal nézve már világos, hogy a sokféle emberi hajszában és változásban nagyon sok a játékos szándék. Ahogy a gyerek azt mondja: boltocskát játszom vagy papát vagy tengeri vihart – úgy játssza belé magát a felnőtt ember is a célratörő, a szorgos, a léha, a szenvedélyes vagy a gyűlölködő szerepébe. Valamivel ki kell töltenie az időt; el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos. Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes – minden egyéb csak magahitető fontoskodás.” – hallhatjuk a Színek és évek című regény főhősének szájából.

38 év – ennyi adatott meg a különleges lelkű és tollú művésznek, hogy kutassa az életet. A spanyolnátha nem hagyott több időt, hogy a vesébe látó, nagy, kerek szemek még több kétséget vagy aranyigazságot fedezzenek fel, s a törékeny kezek papírra vessék őket. Ám amíg élt, sosem lankadt a figyelésben.
„Két szemem erővel feszítettem nagyra, kerekre: Nézzen!
És ösztökéltem a lelkem, hogy: serkenjen, kapukat nyisson!
Buzgón azalatt az ujjaimon számláltam titkon
Hányféle a szín, illat, íz – és hánnyal vagyok már készen?”

Borító: Szemből (cultura.hu)