A nyápic fiatalember fegyvert fogott a miniszterelnökre

Pálffy Lajos - 2018. október 17. 11:05

Magyarországon sosem volt szokásban miniszterelnökökre lövöldözni, Tisza István ellen mégis négy merényletet kíséreltek meg, s mint tudjuk, az utolsó az életébe került. A korábbi három eset közül Lékai, avagy Leitner János jutott a legközelebb a miniszterelnökhöz, de annak sofőrje 100 évvel ezelőtt megakadályozta a halálos lövést.

Elég csak Tisza István Kossuth térre visszaállított szobrára ránéznünk, mindjárt támadnak elgondolásaink politikai stílusáról és nagyságáról. Valóban, kivételesen nagy formátumú politikus volt, akit a maga idejében a bevett eszközökkel nem tudtak félreállítani, ezért volt hát szükség más megoldás keresésére. Ezt pedig nem is olyan sokáig kellett keresgélni egy olyan korban, amely tele volt nacionalista, anarchista és szélsőbaloldali merénylőkkel. Sőt, a merénylet végrehajtása bizonyos körökben a „megdicsőülés” feltétele volt, így aztán a koronás fők (I. Sándor jugoszláv király – 1934. október 9), feleségeik (Erzsébet királyné – 1898. szeptember 10.) sem voltak már biztonságban. (E két példa két egymástól igen csak eltérő indítékot mutat, hiszen Sándor királynak belpolitikai okok miatt kellett távoznia az élők sorából, Erzsébet pedig csak rosszkor volt rossz helyen.) Aztán a koronás fők (Sándor mellett még négy uralkodót ölnek meg a 20. század első felében, Európában) mellett olyan vezetők is hamarosan célponttá váltak, akik valamilyen választás alapján jutottak hatalomhoz. A politikai merényletekben igencsak élen járó Oroszországban is öltek miniszterelnököt (Pjotr Sztolipin, 1911. szeptember 18.), de Németországban is, sőt, Lenin ellen is merényletet kíséreltek meg; a merényletek ideje volt tehát Tisza István miniszterelnökségének időszaka.

Tiszát amúgy még házelnökként akarta először lelőni 1912. június 7-én Kovács Gyula ellenzéki képviselő. Aki a véderőtörvény elfajuló vitájában nehezményezte azt, hogy Tisza rendőrökkel állíttatja helyre a rendet a Képviselőházban. Kovács gyatra revolverével három lövést adott le a pulpituson ülő Tiszára (a golyók máig ott vannak a karzat fájában), majd fejbe lőtte magát. Aztán mégis életben maradt, de elmeháborodottnak nyilvánítva megúszta a büntetést. Másodszor a frontról hazatérőben lőtt rá egy huszártiszt Tiszára, aki 1917 júniusának közepétől a debreceni huszárezred élén harcolt az olasz fronton. Ez a lövés sem talált, Lékai Leitner János pedig nem is tudott lőni. Egyik verzió szerint csütörtököt mondott a fegyver, de a Népszava tudósítása szerint Tisza sofőrje csapta le a nyápic fiatalembert. Aki a Takarmányforgalmi Rt. hivatalnoka volt, és persze a Galilei kör tagja. Száz évvel ezelőtt A Hét folyóirat újságíró igazolványával jutott be a Parlamentbe, majd megtalálva Tisza kocsiját, mögötte húzta meg magát. Amikor látta a miniszterelnököt délután három körül feltűnni a IV-es kapuban, a lehúzott kocsiablakokon keresztül próbált lövéseket leadni rá. Mikor Tisza megkérdezte, hogy miért, Lékai így válaszolt: „Mert gyűlölöm a háborút”.

Lékai nemsokára kiszabadult, Tisza ezután még két hetet élt, a negyedik, csoportosan elkövetett merénylet, vagy inkább kivégzés, végül sikerrel járt, állítólag Károlyi Mihály nagy megkönnyebbülésére.

Borító: A Tolnai világlapjának tudósítása