A nyolc napon belül elfoglalt vár

Pálffy Lajos - 2021. április 29. 9:36

Hogy Tokaj ma már nem létező várát miért kerültük el a Hely színei sorozatban ezidáig, azt nem is tudom. Pedig nagyon fontos erősség volt ez a Habsburgok bírta Királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség zűrös határán, ahol mindig történt valami.

Az első várat ide, egészen pontosan a Bodrog torkolatához, a jobb partra Anonymus szerint Tarcal vitéz építtette. Ami egy földvár lehetett, és a névtelen jegyző szerint írásának idején Hímesudvarként emlegették. Ezt az erősséget aztán elsöpörték hamar a tatárok, s majd csak 1283-ban engedélyezi Kun László királyunk a környék nemeseinek, s vezetőjüknek, Aba Amádénak, hogy új várat emeljenek ide. Hogy aztán két esztendő múlva ezt a királyi seregek megostromolják és romba döntsék azt Aba Amádé engedetlensége, kiskirálykodása miatt. Kővárat Tokajban csak ezután emeltek, mégpedig immár a Bodrog bal partja és a Tisza közé úgy, hogy a földnyelvet a harmadik oldalról egy árokkal zárták le. Így a folyók magas vízállásánál meglehetősen bajos volt száraz lábban az új, 1410-ben az oklevelekben is feltűnő várat megközelíteni.

Amit aztán jó Zsigmond királyunk gyorsan el is adományozott Garai Miklós nádor fiának, Jánosnak, majd pedig egy boszniai birtokkal cseréltette el vele az erősséget. Ahová, és környékére aztán 1422-ben birtokosnak megérkezett a török elől menekülő szerb Lazarevics István despota, azaz fejedelem. És öt évig, haláláig volt úr a várban és környékén. Hogy aztán rangját és birtokait unokaöccse, Barankovics György örökölje. Eme szerb urak Nikápolynál ugyan még a török oldalán álltak, de hamar rájöttek, hogy ott kereszténynek sok babér nem terem. Így Zsigmonddal biztonságos, magyarországi birtokokra cserélték Nándorfehérvárt és Galambócot, hogy majd tudjanak hová menekülni. Erre pedig 1439-ben, Szerbia török általi bekebelezése után sor került. Barankovics eztán a török és a magyarok között ingadozott, a II. rigómezei csatában, 1448-ban például elárulta Hunyadit, aminek 15 000 jó magyar vitéz élete lett az ára. A bosszú nem maradt el, Tokaj vára aztán már 1451-ben Hunyadi János tulajdonában van, tőle pedig Mátyás örökli majd. Ekkor épül fel négy saroktornya, majd az igazságos király még uralkodása elején feltétlen hívének, Szapolyai Imrének adományozza. Így indul a Zápolyák felemelkedése, akik egyik birtokközpontjukká teszik Tokajt.

A várat aztán a falai alatt zajló ütközet során, 1527. szeptember 27-én veszti el a csatával együtt Szapolyai János király. Akinek átállásoktól tizedelt, 6000 főt számláló serege itt ütközik meg a 68 éves Niklas Salm gróf által vezetett tizenhatezres, jól képzett császári sereggel. A végkifejlet nem is lehetett kétséges, Zápolya az utóvédet, tábort, mindent hátrahagyva, a hidat felégetve a túlpartra, majd Erdélybe menekült. Ferdinánd pedig előbb Báthory István erdélyi vajdának, majd miután Szapolyai 1528-ban rövid időre visszafoglalta, Serédi Gáspárnak adta a várat. Serédi 1541-ben vette aztán teljesen birtokba, és 1555-ben már Serédi Benedek özvegye, Dobó Zsófia rendelkezik felette. Aki helyett a várnagy, Némethi Ferenc viszi az ügyeket, végül ő lesz a gyermek örökös, Serédi István gyámja is. És a várnagy János Zsigmond oldalára áll, külső vár építéséhez fog. A fejedelem pedig a 2000 fős őrséghez még küld ezer lovast és 600 gyalogost. Így érkezik meg 1565 februárjában Tokaj alá I. Miksa vezére, Schwendi Lázár, aki nyolc nap alatt hatalmába is keríti a jól megerősített helyet.

Hogy aztán Bécs hadmérnökei, Pozzo, a Baldigara testvérek és della Stella valóban modern várrá építsék át Tokajt. De erről már a sorozat következő részében olvashatnak.

Borító: A tokaji vár metszeten (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)