A parancsnok: Wulff Olaf Richárd korvettkapitány

Pálffy Lajos - 2021. július 12. 9:47

A Dunaflottilla tehát Oroszország forradalmasodása és háborúból való kiválása, majd Románia legyőzése után a Fekete-tengeren is munkát kapott. Sőt a Dunán kitűnően ellátott feladatok kapcsán az is felmerült, hogy ezeket az őrző-biztosító szolgálatokat a nagy ukrajnai és orosz folyókon is el tudnák látni.

S ahogy már tudjuk, eme járőrözésnek Odesszában jelölték ki a bázisát, ahová útnak is indult 1918 áprilisának elején az átalakított, tengerállóvá tett Bosna, Bodrog, Kőrös és Szamos monitor. Mellettük küzdött a tenger hullámaival a Barsch és a Wels őrnaszád és két kisebb, az ellátmányos uszályokat vontató gőzös. Az expedíciós haderő parancsnoka pedig Wulff Olaf Richárd korvettkapitány volt, akit ismerhetünk már a Belgrád alatti harcokból is, mint a Temes monitor parancsnokát. Wulff korvettkapitány arisztokrata családban született 1877-ben, Budapesten, és a fiumei tengerészeti akadémia elvégzése után, 1895-től szolgált az Osztrák Magyar Monarchia haditengerészeténél. 1910-1911-ben, Pekingben konzuli feladatokat látott el, majd a Dunaflottillához helyezték. Ahol is mindvégig ott volt a Nagy Háború eme hadszínterén zajló akciókban, harcokban, mégpedig derekasan helyt állva. Ezért is kapta meg a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét, majd a német másodosztályú Vaskeresztet is, ami már egy 1917-ben készült fotón ott is van a tengerészkabátján.

Wulff Olaf Richárd személye azért is fontos nekünk, mert ő volt az, aki először megírta Császári és Királyi Dunaflottilla történetét. Könyve, Az osztrák-magyar dunai hajóhad a világháborúban megkerülhetetlen alapja lett a később e témában született műveknek. No és nem mellesleg egy izgalmas olvasmány, amelyet már magyar szolgálatban, mint altengernagy, és 1925-től vezérkapitányként, mint a folyami erők főparancsnoka adott ki. Wulff tehát megtalálta a feladatát a Nagy Háború után a poraiból újjászülető Magyarországon is. Aztán a sztálini Vörös Hadsereg megállíthatatlanságát látva, 1944-45-ben Nyugatra menekült, és végül Costa Ricában kötött ki a családjával. Ahol is ananász- és kávéültetvényeket vásárolt, és azokon gazdálkodott 1955-ben bekövetkezett haláláig.

De ezzel megint csak túlságosan előre szaladtunk, hiszen ott tartunk még csak, hogy útnak indult, és áprilist 12-én, Odesszában horgonyt is vetett a Wulff által vezetett kicsiny flottilla. Ukrajna nagyobbik részét ekkor már a központi hatalmak, a Monarchia és még inkább Németország tartotta megszállás alatt. A németek végül Kijevbe is bevonultak, és persze folytak a rekvirálások, mert az élelmiszerre és a nyersanyagokra egyre nagyobb szükség volt. És ezeket jórészt a nagy folyókon szállították volna le a Fekete-tengerhez, majd a Dunán fel magyar, osztrák és német területekre.

Borító: A Slava és Bosna monitorok, a Bosna részt vett az odessai vállalkozásban (alfahir.hu)