A problémás Tátra

Pálffy Lajos - 2020. október 5. 10:50

A Tátra-osztály névadójával aztán sok baj volt, különösen a meghajtásával voltak problémák. Ennek ellenére fontos ütközetekben vett részt és nagy tetteket hajtott végre. Hogy aztán az olaszok „alkatrészbányának” használják majd.

Az új rombolóosztály első hajója, a Tátra 1912. november 5-én került vízre, de már az első próbajáratokon kiderült, hogy a turbináiba beépített, a resicai vasműben legyártott alkatrészek csapnivalók, így ezeket végül a Skoda Művek szállította le. Az ablakok, ajtók szigetelését is ki kellett cserélni, és meg kellett oldani a jobb oldali turbina miatt fellépő rázkódás mellett azt is, hogy 15 csomós sebességnél a víz elárasztotta az amúgy megmagasított orrfedélzetet. Eme problémák részleges kiküszöbölése után a csapágyak, pontosabban a csapágyszelencék romlottak el, felmelegedtek és „kiolvadtak” a korabeli szóhasználat szerint. Végül megnyújtották a tengelyeket és kisebbre vették a hajócsavarokat, így aztán 1914 októberére be lehetett ténylegesen is vetni a Tátrát. Felderítési és aknakeresési feladatokat hajtott ekkoriban végre, de egy decemberi viharban megsérült, ismét ki kellett dokkolni.

Az 1915-ös esztendő első napján tartott próbaúton pedig a kormánygép hibásodott meg, aztán a pólai kikötő zárja rongálta meg a hajócsavarját. A javítás utáni első nagyobb akciója a Helgoland könnyűcirkálóval február közepén az Otrantói-szorosban volt, majd május elején egy német főhadnagyot és egy matrózt fuvarozott el a Porto Palazzo előtt tartózkodó, a Novara által vontatott U 6-os német búvárhajóra. A következő ilyen fuvarra május 18-án került sor, amikor Wegere főhadnagyot vitték a festői Gjenovic (Djenovici) öblébe, ahol a németek tengeralattjáró bázist terveztek létesíteni. 24-én már az olasz partokat lövi a Csepel rombolóval, majd 5300 méterről tüzet nyitnak a Turbine olasz rombolóra, amely megadja végül magát. A 19 matróz és egy tisztet a fedélzetre veszik, majd egy sortűzzel a tenger fenekére küldik a már úgyis süllyedőben lévő rombolót. A nyár folyamán a Tátra ott van a Pelagosa ellen indított akciókban, lövi az itteni rádióállomást, géppuskával kerget el egy tengeralattjárót, amely még előbb két torpedót lő ki rá. Bombázza még az olasz parti vasutakat, hidakat, állomásokat, de a decemberi akciói ezeknél jóval jelentősebbek.

Mert már 6-án behatolva Durazzo kikötőjébe, felrobbant kilenc vitorlást, majd december 29-én, már a Helgoland könnyűcirkálóval ide visszatérve kimenti az elsüllyesztett Lika legénységét, egy tisztet és 33 matrózt. Majd részt vesz a Balaton rombolóval a Triglav vontatásában is, míg a kábel el nem szakad. Ekkor a taton lévő lövegével igyekszik egy angol cirkálót távol tartani a visszavonulóktól. Aztán az 1916-os év megint csapágygondokkal indul, de mégis teszi tovább dolgát a Tátra. És 1917 elején is ellátja a szokott feladatokat, majd május 15-én a Sankt Georg cirkálóval és a Warasdiner rombolóval, torpedónaszádok kíséretében az Otrantói-szoros felé indulnak bevetésre. Egészen pontosan az onnan győztesen visszatérő Novara – Helgoland – Saida flottaegységet kell biztosítaniuk. Aztán ez évben még van 24 konvojkísérésük, hát légitámadás biztosításuk is.

1918. február 2-án Cattróban a legénység nem csatlakozik a lázadókhoz, június 10-én pedig a Tátrát is beosztják a blokád ellen induló „A” csoportba a Viribus Unitis és a Prinz Eugén cirkálók mellé. De aztán a „B” csoportos Szent István megtorpedózása után lefújják a támadást. A háború után a Tátrát Fasana néven az olaszok használják tovább. Pontosabban alkatrészforrás lesz belőle, majd 1923 májusában jön a teljes lebontás.

Borító: Bevetésen a flotta (MNL. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)