A pult mögül Árkádiába vágyott

Pálffy Lajos - 2023. január 10. 10:34

Az éppen 200 esztendeje született Ligeti Antal majdnem a boltpult mögött maradt, de aztán az indíttatás mégis csak győzött, és neves festő lett belőle. Ehhez persze még kellett egy művészetpártoló arisztokrata is akkoriban, jelesül Károlyi István gróf.

Azért pont egy Károlyi, mert Ligeti Antal Nagykárolyban, a család ősi fészkében született. A mára már kissé elfeledett város ekkoriban vagy 15 ezer lakóval, pezsgő szellemi élettel bírt, amúgy itt született Kaffka Margit is később, no meg Jászi Oszkár, aki azért nem feltétlenül hozott dicsőséget szülővárosának. Vegyes lakosságú (magyar, román, ruszin, szlovák és zsidó) város volt Szatmár vármegye akkori székhelye, Ligeti Antal szülei pedig kereskedők voltak, akik fiukat is annak szánták. Kilenc évet el is dolgozgatott a családi vállalkozásban, előbb szülővárosában, majd Kolozsváron. Aztán csak megvalósíthatta álmát, iskolázott festő lett belőle, aki fiatalon elsősorban portrémegrendeléseket kapott.

De őt igazából az idealizált tájképek érdekelték, a romantika Árkádiája, ezért is aztán 1845-ben, 32 évesen Itáliába indult. Ahol 1832-től már ott alkotott idősebb Markó Károly, a nagy példakép, aki majd egy müncheni kitérő után Firenze melletti házában tanítványául is fogadja. De Ligeti Antalt is elszólítja a haza, 1848-ban hazajön és honvédnek áll, ami miatt aztán bujdosnia kell. 1849-ben Sopronban Hekler Antal néven ismét portrékat fest. Ekkor találja meg őt Károlyi István gróf, aki fóti kastélyában lakrészt és ellátást is biztosít számára. Sőt pénzeli 1856-ban induló közel-keleti körútját, amelynek során eljut a piramisokhoz, Jeruzsálembe, Libanon cédrusaihoz, de Ciprusra, Rodoszra, a görög szigetvilágba, végül Máltára és Szicíliába is.

Végül 1858-ban rengeteg élménnyel, no és vaskos vázlatfüzetekkel tér haza, hogy az akkori módi szerint a helyszíni vázlatokat aztán a műteremben festményekké változtassa. Ezek a mesés Keletet elérhető közelségbe hozó, idealizáló festmények népszerűek is lettek, 1861-ben már Pesten vásárol magának lakást. Ebben az időben utazik magyar földön is, és a közben készülő vázlatokból, mestere nyomán, megfesti a visegrádi várat, de Dévény és Trencsén várait, Buda látképét és a Fertő-tavat is. A kiegyezés után, 1868-ban pedig mindezekért kinevezik a Nemzeti Múzeum képtárának őrévé, ami nagy megtiszteltetés. Viszonzásul pedig felkarolja az induló Munkácsy Mihályt, akiben meglátja a tehetséget. 1890-ben hal meg Budapesten, még ez évben a régi Műcsarnokban emlékkiállítást rendeznek képeiből.

Borító: Arcvonásai (Wikipédia)