A Regnum nagyon útban volt, de beletörött a bontók csákánya

Pálffy Lajos - 2021. szeptember 23. 7:35

Hetven éve annak is, hogy az első csákányütések ott koppantak a városligeti Regnum Marianum (Mária Országa) templom falain. Kellett a hely a Felvonulási térnek, valami olyannak, mint a moszkvai Vörös tér. Hogy a fő elvtársak gyönyörködhessenek alattvalóik példás rendben vonuló oszlopain.

Nagyon útban volt hát a Damjanich utca torkolatával szemben lévő, 1820 négyzetmétert elfoglaló épületegyüttes, nem volt mese, pusztulnia kellett. Pusztulnia kellett volna amúgy az Egyháznak is, a hitnek is, történtek is erre irányuló lépések az egyházi iskolák államosításával, a szerzetesrendek és keresztény ifjúsági szervezetek feloszlatásával. És ne felejtsük el, hamis vádakon alapuló ítélettel, börtönben ült ekkor a magyar egyház feje, Mindszenty József hercegprímás is. A történethez aztán az is hozzá tartozik, hogy a „regnumosok” nagyon a „bögyében voltak” a kommunistáknak. Akik dühösen szemlélték, hogy milyen eredményeket értek el a szegény sorsú fiatalság felkarolásában. Akiket a Párt is a jövő szempontjából a legfontosabb célcsoportjának tekintett. S pont ezek a fránya papok halászták volna el előlük az alakíthatónak vélt lelkeket.

A regnumos atyák kezdetben kilencen voltak, Pest külső kerületeiben tartottak az 1800-as évek legvégén szegény gyerekeknek hittanórákat. Majd összeköltöztek a Danjanich utca 50-es szám alatti házban, ahol lelkiségi mozgalmat indítottak Prohászka Ottokár támogatásával. De az imák, a hitélet és a megindított Zászlónk folyóirat mellett az elsők voltak, akik atyánként egy-egy csapatot szervezve csatlakoztak az induló cserkészmozgalomhoz. S mivel a házuk udvarán álló kápolnát így szerencsésen ki is nőtték, hát 1925. október 10-én, Csernoch János hercegprímás jelenlétében le is tették az új, gyűjtésből felépítendő templom alapkövét. Amelyben egy írás is volt a hat évvel korábbi vörös diktatúrára emlékezve. A terveket Kotsis István készítette el, aki a híres margitszigeti tejivót és a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet épületét is tervezte. Kotsis román jegyekkel bíró kupolás épületet rajzolt 35 méteres harangtoronnyal, ez utóbbi megépítésére viszont már nem maradt pénz. A 12 felvezető lépcső és a 20 méter átmérőjű és 25 méter magas kupola (rajta a Szent Koronával) így is impozáns megjelenést biztosított. Az épülethez, éppen a mocsaras talajviszonyok okán rengeteg betont használtak fel.

Éppen emiatt voltak aztán bajban hetven esztendővel ezelőtt a bontóbrigádok. Akiknek kiadták, hogy halkan és gyorsan dolgozzanak. Mert hetven éve ezen a napon a hívek élőlánccal is próbálták megvédeni templomukat. Aztán megérkeztek az ÁVH teherautói és előkerültek a gumibotok. És még örülhetett az, aki hazamehetett a verés után, mert többeket letartóztattak, vagy ki is telepítettek a kiállásuk miatt. Aztán a templomnak még a fényképeit is igyekeztek eltüntetni, de a bontók vagy fél évet elkopácsoltak az épületen, és nem haladtak előre. Így kitalálták azt, hogy a középkori várostromok mintájára fa állványzatot készítenek a kupola alá, majd meggyengítve a tartóelemeket, felgyújtják az állványzatot. De a kupola ekkor sem dőlt össze, viszont életveszélyessé vált a bontókra is. Ezért aztán az illetékes elvtársak a robbantás mellett döntöttek. A törmelékkel aztán feltöltötték az altemplomot, a térnek erre a pontjára, talán ismervén a templom alapkövében lévő írást, Kiss István Tanácsköztársaság-szobra került.

A vörös zászlót markolva rohanó alak a szoborparkban pihen, az új Regnum Marianum, alapjaiban az eredeti köveivel viszont Zuglóban, a Zoborhegyi téren épült fel. A végül felrobbantott templom helyén egy fakereszt árválkodik, amit ráadásul már többször is megrongáltak ismeretlenek.

Borító: Alig marad fénykép a templomról (Wikipédia)