A Rókus lábsó dobozától a retinagyilkos képekig

Pálffy Lajos - 2018. április 9. 11:12

A Magyarországról induló és világhírre szert tevő képzőművészeket talán még egy kezünkön is meg tudnánk számolni. A modernek közül elég csak Moholy-Nagy Lászlót és az 1906-ban született Victor Vasarelyt megemlíteni, aki Franciaországban lett naggyá. Pécsről indult, mint egy pincér törvénytelen gyermeke.

Vásárhelyi Győző néven jegyezték be a születési anyakönyvbe, de apja végül is csak a nevét adta neki, a neveltetése már az anya feladata maradt. A középiskola után a fővárosba kerül, ahol segédkönyvelőként előbb Podolini-Volkman Artúr iskolájában rajzol, majd a proletárdiktatúrát követő ötéves bécsi, majd weimari „száműzetés” után Magyarországra visszatérő Bortnyik Sándor híres „Műhelyének” tagja lesz. A Bauhausban és Kassák köreiben is mozgó, a reklámgrafikában is otthonos Bortnyik erősen hat a 21 éves ifjúra, aki dolgozik is a szakmában (például csomagolást tervez a „Rókus” lábsónak), és az itt megszerzett tudást később Párizsban is kamatoztathatja. Ami jól is jön, tulajdonképpen a megélhetést jelenti az 1930-tól már leginkább a francia fővárosban tanyázó Vasarelynek. Aki csak 1944-től fordul komolyabban a festészet felé, a szürrealizmust közelítő alkotásai azonban nem hozzák meg az áttörést, talán ezért is indul el egy másik irányba. Az optikai vizsgálatokon alapuló kísérletezés ugyan már 1938-ban megjelenik nála a Zebrák című festménnyel, amit aztán az ötvenes évektől újra elővesz.

Előbb a természetben fellelhető kristályszerkezeteket tanulmányozva készít kinetikus munkákat, majd a már említett „zebrás” művek nyomán a hatvanas évektől a fekete-fehér ellentétére épülő, a síkon megjelenő, de a valóságban nem létező térélményt adó munkákkal már az igazi, majd világhírre is szert tevő Vasarelyt látjuk. Aki sokszor szabályosan erőszakot tesz egy-egy művével a recehártyánkon, avagy gyilkolja a retinánkat egy másik megfogalmazás szerint. Ez az op-art, amit ő indít el, és aminek ő mindmáig a legnagyobb mestere. 1954-ben őt kérik fel a caracasi egyetem campusának díszítésére, ahol színes csempékből nagy méretekben állíthatja össze azt, amit eddig a vásznakon megjelentetett. Vasarely lassan jelenséggé válik, akire például hatással van a korszak divatos Gestaltpszichológiája, aki a Sárga Kiáltványában többek között felveti, hogy a műalkotásokat sokszorosítva minden lakásba el kellene juttatni. Aki a „színes város” tanulmányaiban egy modern városképet állít fel, modellez meg, de mindeközben a hetvenes évek elején Gordes kerekbástyás várába vonul vissza, amit fel is újít, és ahol Chagall is szívesen tartózkodik. 1976-ban, a pécsi hasonló intézménnyel egy időben a hetvenedik születésnapjára múzeumot kap minden művészek kedvelt tartózkodási helyén, Aix-eu-Provance-ban is, ahová Gordes várából szállítják át műveit.

Amikkel Pécs mellett Óbudán, a Szentlélek téren is találkozhatunk, ahol tavaly újult meg az 1986-tól nyitva tartó Vasarely Múzeum kiállítása és belső tere.

Borító: Victor Vasarely alkotásai (Csorba Győző Könyvtár CC BY-NC)