A sánta admirális és az ő földkerülő útja

Pálffy Lajos - 2019. szeptember 20. 10:44

500 esztendeje indult útjára a portugál Magellán öt spanyol hajó admirálisaként, hogy megkeresse Amerikán az átjárót a fűszerszigetek felé. A 265 hajósból végül 18-an tértek vissza három esztendő múlva, meghalt az admirális is. De végképp bebizonyosodott: a Föld gömbölyű, bár még mindig vannak olyanok, akik ezt nem hiszik.

A kisnemesi származású Fernando Magellán (Fernão Magalhães) már huszonévesen hajós volt és katona, 1506 márciusában a 11 karavella valamelyikén ott harcolt az arabokkal az indiai Kannúrnál, ahol meg is sebesült. Három év múlva pedig tiszti rangot kapott egy, a mai Szingapúrba vezetett expedíció során, majd az 1513-as, a marokkói kalózok ellen folytatott hadjáratban egy lándzsa szétroncsolta a térdét, egész életében sánta maradt, és a hadjárat folytatásában „logisztikai” feladatot kapott, ő lett a zsákmány őre, ami miatt bevádolták Mánuel portugál királynál. Aki aztán nem is hallgatta végig később az átjáró megkeresésével kapcsolatos terveit, és az sem érdekelte, ha a spanyoloknak, V. Károlynak ajánlja fel szolgálatait. (Az átjárót, és az Indokínába vezető biztonságos utat az Arab-öböl környékén portyázó kalózok miatt keresték, de teljesen hibás számításokra alapoztak.)

S valóban, a fiatal, még csak Spanyolországot uraló V. Károly meglátta a lehetőséget Magellán tervében és rendelkezésére bocsájtotta azt az öt hajót (Trinidad, San Antonio, Victoria, Concepcion, Santiago). És fél évezreddel ezelőtt Sanlúcar de Barrameda kikötőjéből hajnalban kihajózik a kis flotta. November végére el is érik a brazil partokat, de a tudósok által az átjáró helyének tartott 40. szélességi foknál január 10-én csak a La Plata nagy tölcsértorkolatát találják. Így Magellán délnek fordul és a part mentén hajózva tovább keres. A 49. fokig eljutva, a San Julián öbölben téli szállást építenek, de fogytán az élelem, így csökkentik a boradagokat is. Ez, és a sikertelenség a spanyol kapitányok lázadásához vezetett, amit az admirális kemény kézzel, kivégzésekkel letört. Végül a felderítést végző és sziklának csapódó Santiagót elvesztve, augusztus 18-án útnak indulnak, majd két nap után a vihar miatt ismét meg kell állniuk két hónapra.

Pont két napra vannak ekkor a céltól, végül 1520. október 21-én tűnnek fel előttük a későbbi Magellán-szoros fehér sziklái. Ahol szétválnak és hosszas felderítés után találják meg a szirtek útvesztőjében az átjárót. Mindeközben a San Antonio lelép és hazaindul az élelmiszerkészlet javával, így vágnak neki november 28-án a Csendes-óceánnak. A rossz számítások szerint rövid útról tudnak, ezért aztán 100 nap hajózás alatt jön a skorbut, s már a hajókon található bőröket főzik és eszik meg. Így jutnak el március elején Guamra, majd itt összeszedve magukat Cebura, felfedezve közben a Fülöp-szigeteket is. Cebu környékén Magellán téríti az őslakosokat és V. Károly nevében birtokba veszi a szigeteket, s egy ilyen akcióban, pontosabban a Maktan-sziget ellen indított büntető expedícióban óvatlansága miatt lemészárolják. Tisztjeit, 29 embert az addig barátságot színlelő Cebu uralkodója csalja tőrbe egy vacsorameghívással, így a 115 megmarad ember a Concepciót felgyújtva hajózik tovább a Trinidaddal és a Viktóriával. Spanyol területre jutván aztán csak a korábbi lázadók közé tartozó Sebastiano del Cano parancsnoksága alatt, 46 emberrel a Viktória indul fűszerrel és arannyal megrakva Afrika partjai mentén hazafelé.

Végül 1522. szeptember 4-én Cano és 17 embere pillantja meg a spanyol partokat.

Borító: A visszatérő Victoria (Wikipédia)