A sűrű, sötét füstöt eregető Csikós

Pálffy Lajos - 2020. augusztus 24. 11:16

Ha már aztán „szent” madarunkról, a turulról is lett romboló elnevezve, hát ne csodálkozzunk, ha a 6 aranykorona híján 1 516 000 koronás költségvetésű, 1909. január 24-én vízre bocsájtott Huszár-osztályú romboló a Csikós nevet kapta.

És szolgálatának második esztendejében mindjárt nagy megtiszteltetésben is részesült, hiszen 1910 márciusában néhány napot a fedélzetén töltött Danilo, Montenegró hercege is. Aki nyilván nagyobb kényelemhez volt szokva, mint amit a szűkös fedélközben kaphatott, de akkoriban az uralkodók, vagy uralkodójelöltek mind katonaemberek is voltak, már gyermekéveikben megkezdődött a szigorú kiképzésük. Emlékezzünk csak Ferenc Józsefre, aki ekkor szerette meg annyira a tábori vaságyat, hogy élete végéig ilyen szófán hált, s ehhez állítólag még az utolsó napon is ragaszkodott. De térjünk csak vissza a Csikóshoz, amelynek első, nagyobb próbaútja a Földközi-tenger keleti medencéjébe vezetett. 1910. március 13. és 19. között Bejrútban horgonyzott, majd Szmirna és Mytiléné érintésével tért vissza az Adriára, ahol várta a tartalékállományba helyezés.

Aztán a háború kitörése után, 1914. augusztus elején aktiválták, és 7-én ki is futott több társával együtt a Goeben útjának biztosítására. Sebenico lett a támaszpontja, innen indult felderíteni, járőrözni a Bari – Pelagosa vonalon. Ahol november elején ágyútűzzel próbált volna elsüllyeszteni egy ellenséges tengeralattjárót, sikertelenül. 1915-ban aztán már Cattaro a bázisa, ahol többször is az Antivari-ütegek tűzébe került. Május végén aztán Ancona kikötőjét támadta, ágyúival lőtte a kikötőfalat, a parti gyárakat, laktanyákat és a partvédő ütegeket. Aztán aknákat telepített a Pó folyó torkolatánál, és a tatjára ikercsövű torpedóvetőt is építettek. 1916 elején pedig próbáltak javítani kazánjainak teljesítményén, amikbe egy-egy olajégetőt szereltek. A hajótestbe pedig négy tonna olaj szállításához tartályokat, de nem volt sikeres a történet, a tartályok hamar kifogytak, a kémények pedig az olajtól még jobban füstöltek. Így aztán később vissza is állítják a Csikóson az eredeti állapotokat.

1916 jeges januárjában repülőgép mentésére indult a Csikós, de elkésnek, egy angol tengeralattjáró már fogságba ejtette a pilótákat. Május 3-án Corsini előtt antant rombolókkal csapott össze. 1917 májusában öt ellenséges romboló támadt rá, de állta a sarat, június elején pedig a Turullal együtt kimentette a Wildfang hajótöröttjeit. December közepén Brindisi ellen vezényelték, majd az utolsó háborús esztendőt jórészt itt, a Brindisi – Valona vonalon, vagy Póla és Cattaro közözött ingázva töltötte. Július elején egy légitámadást biztosított éppen, mikor rombolók tömege támadt rá, a hátsó kazánját érte csak találat, ami két hős tengerészünk életének végét is jelentette.

A Csikóst 1918 végén az olaszok kapták meg, hat év alatt kellett darabokra bontaniuk a rendelkezések szerint.

Borító: Füstöt eregető közös flottánk (Magyar Ferences Könyvtár CC BY)