A Szent András-templom adta a vár egyik oldalát

Pálffy Lajos - 2022. január 25. 9:56

Balatonendréden, Tihannyal szemben már a hódító törökök építették ki végvárukat. Amelynek magja a falucska Szent András-temploma volt, ezt kerítették körül még a török közeledtének a hírére a magyarok hevenyészve, de aztán 1544-ben Baranyai Mátyás uram megfut innen, nem várja be az ostromlókat.

A tótól akkor 3-4 kilométerre fekvő, egy domb körül elhelyezkedő Endrédet már 1082-ben említi oklevél, előbb a veszprémi, majd a fehérvári káptalan birtoka volt, de 1390-ben Zsigmond urunk is papoknak adta tovább, a Városlőd mellett álló, híres és gazdag lövöldi karthauzi kolostor szerzeteseié lett a környék földjeivel együtt. (Hogy aztán a kolostort 1554-ben minden gazdagságával, az akkor még ritkaságszámba menő könyvtárával együtt elpusztítsa a török.) Talán éppen a szigorú remeteségből kinövő szerzetesrend védte volna meg jobbágyait, birtokát azzal, hogy várat épített a templomdombra úgy, hogy az erősség egyik oldalát maga a templom adta. (Bevett megoldás volt ez abban az időben, hiszen az akkori, jórészt román alapokon nyugvó templomok vastag kőfalakkal rendelkeztek, csak az udvart kellett egy, az épülethez kapcsolódó fallal lekeríteni, és készen is volt a „vár”.) Az ilyen szükségvárak aztán ideig-óráig ellent tudtak állni a portyázó lovas akindzsiknek, akik inkább továbbálltak egy másik faluba, nem törették be a fejüket a lakosság által védett falak megmászásával.

Endréd vára tehát 1545 márciusa után került török kézre, miután kapitánya elhagyta. És Ahmed fehérvári bég rögtön meg is erősíttette a Tihannyal szemben álló, azt sakkban tartó erősséget. Egy 1875-ös térképen „Várkert” elnevezéssel még látszik is a vélhetően török által épített, a templomot is magába foglaló, négyszögletes belső vár, ahol parancsnokának, a bégnek a szállása is lehetett. Ezt a sarkain vélhetőleg meg is erősített építményt vette körül a domboldalban a külső vár vesszőből, földből rakott falakkal. Majd egy több méteres, meredek rézsű után jöttek a falu házai, mert Endréd járási székhelyként (nahije) a török időkben is lakott maradt. De nem volt itt (sem) valami nyugodt az élet, hiszen a tó túlsó partja jobbára magyar kézen volt. Már 1558 júniusában a tihanyi várat kiépítő kapitány, Takaró Mihály „megüti”, tehát titokban rátámad Endrédre. 1579-ben a végváriak jó szokásuk szerint egy vásárt vernek szét a közelében, Gyugyon. Ahová az endrédi aga is kimegy lovasaival, és a magyaroktól elveszi a zsákmányt. 1584-ben Tihany és Veszprém „nyargalói” sajkákkal átkelnek a vízen, és Endrédet támadják. A várat és a falut aztán három év múlva Pisky István rabolja ki, aki Gyulaffy László uramat követi a tihanyi kapitányságban. 1588. október 23-án pedig ugyanő, de már Huszár Péterrel és pápai vitézeivel közösen jut a birtokába.

Pisky uram amúgy szívesen párbajozott török „kollégáival”, ránk maradt egy kihívására adott török válaszlevél, melyben Ibrahim, endrédi aga következetesen „bestye kurvafinak” nevezi a kapitányt. Zajlott hát az élet a török időkben errefelé is, aztán az ő idejük is lejárt, 1686-ban éppen egy Ibrahim nevű bég az, aki sorsára hagyja Endréd végvárát. Amelyből maradékul az átépített templom mellett csak némi téglafal áll ki alig a földből, a belső vár árkánál.

Borító: Endréd temploma valaha a várának egyik oldala volt (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)