A „szép, de buta szőke” prototípusa

Kecskés Nikoletta - 2022. július 4. 8:55

A kis Norma Jeane, a későbbi Marilyn Monroe, egy szűk táskába zárva kuporgott, miközben édesanyja, Gladys Pearl Baker a táskát szorongatva gyors léptekkel távolodott a nevelőszülők házától. Kétségbeesett kísérlete volt ez gyermeke visszaszerzésére, a skizofrénia és a züllött életmód ugyanis egyetlen bíró szemében sem számít előnynek.

„A testünk azért van, hogy láthassák, nem azért, hogy eltakarjuk” – jelentette ki magabiztosan Marilyn évekkel később. Ám a visszahúzódó, többszöri szexuális zaklatást elszenvedő kislánynak hosszú utat kellett bejárnia, míg gátlásait legalább látszólag levetkőzte. A sors fintora, hogy a világ legkörülrajongottabb nőjén az érzelmi elhanyagolás olyan fájdalmas sebeit ejtették gyermekként, amelyek rövid élete során sosem gyógyultak be. Nem csoda, hogy 16 évesen oltár elé rohant a szomszéd fiúval. A zavarodott anya, számtalan árvaház és nevelőszülők hada után a hitvesi kötelék biztonságosnak és stabilnak tetszett… egy ideig. A lány egyszerre küzdött a szeretet utáni sóvárgás kínjaival és a kötődéssel járó szorongással, ez pedig gyilkos egyveleget képezett. Minél inkább megtalálta önmagát a külsőségekben, minél csábítóbbá és vonzóbbá vált, annál veszélyesebbnek bizonyult érzelmileg másokra és önmagára. Tartozni valakihez – ez a vágy ijesztő, ugyanakkor mindent felemésztő törtetéssé nőtte ki magát a lelkében. Kamera előtt felvillanó szépsége lenyűgözte az embereket, ám kortársainak nyilatkozata szerint még ekkor is áradt belőle valami különös bizonytalanság. Ezt pedig filmes sikerei és szerelmi kalandjai nem enyhítették, még a két Kennedy ölelése sem…

A nagyközönség harsogva ünnepelt, amikor kedvenceik, Marilyn és Joe DiMaggio egymásra találtak. Csakhogy a lány a legendás baseball sztár személyében támasz helyett egy másik sérült lélekre lelt. A testi felépítésével és sármjával egyaránt biztonságot sugárzó Joe szintén 16 évesen hagyta ott az iskolát, bár sportkarrierje meredeken ívelt felfelé, emberismeretből közel sem bizonyult ilyen kiemelkedőnek. Ütéseivel nemcsak a pályán állított fel rekordokat, a sokak által a világ legszexibb nőjének tartott Marilynnek is bevitt jópár lelki gyomrost, miközben egyszerű háziasszonnyá próbálta átnevelni. Túlságosan birtokló szeretete és féltékenységi jelenetei miatt Marilyn végül beadta a válópert.

Egy évvel később kezdetét vette a színésznő leghosszabb házassága, a frigy hallatán pedig mindenki elégedetten sóhajthatott fel, aki hitt abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Arthur Miller szintén szegény családból származott, ám ő kivételes intellektusa miatt jutott írói sikereinek csúcsára. A lányt ezzel szemben az egész világ a „szép, de buta szőke” prototípusaként tartotta számon, annak ellenére, hogy mohón próbálta pótolni iskolázatlanságából adódó hiányosságait, és rengeteget olvasott. A nős és kétgyermekes családapa első találkozásukkor még ellenállt a kísértésnek és hazatért a családjához. Ettől a naptól fogva azonban kitartóan leveleztek egymással, Marilyn válása után pedig kapcsolatuk komolyra fordult, és 1956. június 29-én megtartották az esküvőt. A színésznő végre olyan férfira lelt, akire felnézhetett, az önbizalomhiánya azonban továbbra is lankadatlanul kínozta. „Kétszeresen nehéz megérteni, hogy te, a legkülönb és legcsodálatosabb emberi lény, engem választottál” – írta Millernek egyik levelében, az pedig minden erejével próbálta segíteni ifjú feleségét lelki problémái megoldásában. Csakhogy Marilyn egyébként is labilis idegállapotán továbbrontottak a vetélései, valamint a rengeteg nyugtató és altató, amellyel szervezetét terhelte. Növekvő depressziója a forgatások során nyújtott teljesítményére is rányomta a bélyegét: állandóan késett, nem tudta a szöveget és nem működött kellőképpen együtt a rendezőkkel. Végül Miller belefáradt a parttalan küzdelembe és kihátrált a kapcsolatból.

Marilynnek immár egyedül kellett megküzdenie a mentális problémáiból adódó szörnyű élményekkel: „(…)nagyon rossz hatással volt rám, hogy betettek egy nagyon zavart, depressziós betegek számára való cellába (…), úgy éreztem mintha valamiféle börtönben lennék egy olyan bűncselekményért, amit el sem követtem” – írta 3 napos pszichiátriai klinikán való tartózkodásáról. Bár a klinikáról korábbi volt férje, DiMaggio kimentette, nem akadt olyan emberi lény, aki önmagától is meg tudta volna menteni. „Az öngyilkosságba mindig két ember hal bele. Éppen ez az értelme” – jelentette ki egyszer.

Halálának körülményeit ugyan a mai napig rejtélyek övezik, a legvalószínűbb feltételezés mégis az, hogy önként vetett véget az életének. Arca és neve azonban a mai napig a női szépséget és a csábítást jelképezi.

Borító: Andy Warhol is jól keresett az arcával (thetimes.co.uk)