A táncoló szerzetes

Fáy Zoltán - 2020. december 10. 7:00

1946. december 10-én a központi hadseregcsoport katonai bíróságának ítélete alapján Kiss Szaléz ferences szerzetest Sopronkőhidán agyonlőtték. Az Oroszországi Föderáció Legfőbb Ügyészségének 1993-ban kelt rehabilitációs igazolása szerint az Oroszországi SZSZSZK Büntető törvénykönyvének négy paragrafusa alapján rótták ki rá a legsúlyosabb ítéletet. A fogoly kivégzés előtti szörnyű megkínzása persze „rutineljárás” volt, nem az ítélet része.

A halál időpontjára nézve biztos támpontot azért a rehabilitációs igazolás sem nyújt, hiszen a dokumentum szerint Kiss Szalézt 1946. július 12-én tartóztatták le Gyöngyösön. És bár a történeti írásokban többféle időpont is olvasható, az biztos, hogy a letartóztatás még áprilisban történt, legvalószínűbb, hogy húsvét utáni fehérvasárnapon, ami ebben az évben 28-a volt. Rendtársainak, tanítványainak emlékezései szerint Kiss Szaléz – modern Nepomuki Szent Jánosként – a gyónási titok vértanúja lett. A Gyöngyös környéki szovjetellenes atrocitások elkövetőiről akartak információt kicsikarni belőle, először a gyöngyösi rendőrségen, aztán a Markó utcában, a szovjet hatóságok Vilma királynő út 33. szám alatti börtönében, a Konti utcai orosz ügyészségen, végül Sopronkőhidán.

A Kiss Szaléz-pert sokan Mindszenty meghurcolása főpróbájának tartják, ahol az akarat megtörésének a módját kísérletezték ki a Szovjetunióból frissen importált technikák segítségével. A törékeny alkatú negyvenkét éves szerzetes politikai szerepvállalása – kisgazda képviselőjelölt volt –, kiváló stílusú vezércikkei a Gyöngyös és Vidékében éppúgy kivívták a gyöngyösi kommunista vezetők ellenszenvét, mint hatalmas népszerűsége az ifjúság körében, különösen a Kereszténydemokrata Ifjúsági Mozgalom vezetőjeként. A KEDIM-ben nemcsak lelki programokat szervezett: irodalmi kör, színjátszás, zenélés is volt az események között, a fiatalok bevonásával. Egyik növendéke visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a szervezet táncestje előtt személyen P. Kiss Szaléz mutatta meg a keringő tánclépéseit a bizonytalankodó fiataloknak.

Már első állomáshelyén is az ifjúság lelki gondozása volt feladata: elöljárói a ferencesek pécsi kollégiumában, a Collegium Seraphicumba küldték. Előbb magiszter, majd prefektus lett. Kiválóan értett az ifjúsághoz: kőnyomatos újságot készített velük, rendszeresen sportoltak, moziba jártak. A szegényebb sorsúak ellátására, ruházkodására támogatást szerzett. Nyáron pedig nagy, egy hónapos sátortáborokat szervezett a Balaton mellé vagy akár a Mecsek tisztásaira. Növendékei közül sokan az ő személyes példája miatt lettek szerzetesek. 1946-ban egy ilyen karizmatikus ember veszélyes volt a rendszer képviselői számára. De nem a demokratikus államrend fegyveres megdöntésére való szervezkedés miatt, hanem mert a háború befejezése után hamar bontakozó, egyre kevésbé demokratikus államrend számára veszélyt jelentett minden tiszta, becsületes, nyíltszívű magyar fiatal. Többek között ezért kellett meghalnia.

Borító: A közelmúltban előkerült fényképen az 1931-es nyári sátortábor résztvevői láthatók Kiss Szaléz prefektussal (Magyar Ferences Könyvtár CC BY)