A „tatárjárásos” Tállyából szénapajta, cselédszállás, istálló lett

Pálffy Lajos - 2021. szeptember 21. 10:22

Aztán Tállyának is volt valaha vára, mégpedig amolyan „tatárjárásos”. Tehát olyan, amit IV. Béla ösztönzésére a katasztrófa után kezdtek el építeni kisebb és nagyobb urak szerte az országban. Itt valószínűleg az Aba nembeli Debrői család volt az építtető, akik 1255-től birtokolták a környéket.

Jól is jártak volna aztán ezek a Debrőiek Tállyával, mert a király soltészainak, telepítőinek munkája nyomán francia nyelvű vallon telepesek érkeztek a környékre, akik rögtön meg is látták a lehetőséget a környező bozótos dombokban, erdős helyekben. Bozótot irtottak (irtani – taille francia nyelven), a tokaji bor pedig aztán egész Európában híres és kedvelt lett az évszázadok folyamán. Sok nagy család felemelkedett e bor kereskedelmével, de a Debrőiek nem tartoztak ezek közé, mert 1404-ben Debrői István Zsigmond urunk ellen fordult, aki elfoglalta Tállyát is, és hívének, Csebi Mihálynak adományozta. Csebi uram négy fia sem örülhetett sokáig a birtoknak, mert aztán 1413-ban a gyengébbik nemet felettébb kedvelő uralkodó visszavette tőlük Tállyát, és Kapy Andrásnak zálogosította el. Aztán kifizette Kapynak a zálogpénzt, hogy 1422-ben jó hívének, Garay Jánosnak adhassa Tállyát nászajándékul.

Garay uram azonban úgy gondolta, hogy nem kell neki a vár és a hozzá tartozó falvak. Inkább fizesse ki neki a király az értékét 12 000 aranyforintban. Ráadásnak még ígér délvidéki várat, várost is Zsigmondnak, aki valamiért (talán a szőlőhegyek miatt) bele is ment az alkuba. Királyi vár lett hát Tállya, amit aztán jobb híján Zsigmond odaadott a török elől menekülő szerb despotának, Brankovics Györgynek. Akinek apja egyébként 1396-ban Nikápolynál még a török oldalán bocsájtkozott harcba, el is döntve ezzel az oszmánok javára a véres ütközetet. Zsigmond az életéért futott Nikápolynál, no de Brankovics István fiának is menekülnie kellett, mert a török nem volt egy hálás fajta. Aztán az idők jobbra fordultak, és György visszatért a déli végekre, s ott is maradt 1456-ig, élete végéig. Tállya pedig 1454-ben ismét királyi birtok lesz, Mátyás zálogosítja el újra hívének, Szapolyai Imrének.

Aki viszont elsőként fordul az igazságos király által kijelölt utód, Corvin János ellen. Mohács után az oldalakat cserélgető, a Szent Koronát végül a Habsburgok kezére adó Perényi Péter tulajdona lesz a tállyai vár. Hogy aztán egy oldalváltás után I. Ferdinánd kiostromolja belőle a szélkakas nagyurat. A bécsi király ekkor a később lengyel királlyá választott, katolikus Báthory Istvánnak adja Tállyát Boldogkővel, Regéccel és Tokajjal együtt. De Zápolya és hívei nem törődnek ebbe bele, és 1536-ban ostrommal visszaveszik Báthorytól. Ezután érkezik a vár alá Ferdinánd seregével Serédy Gáspár uram, aki Itáliában, majd Wittenbergben is tanult, mégsem vált protestánssá. 1526-tól 1553-ig ő volt a felsőmagyarországi főkapitány, aztán érdemeinek elismeréséül egri püspök lett belőle. Serédy uram pedig a vár visszavétele után úgy döntött, hogy leromboltatja a tállyai várat, amit aztán soha nem építettek újjá, sőt 1650-ben a gyakorlatias Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György fejedelem özvegye köveiből komoly majorságot építtetett a településen.

Így lett hát a tállyai várból cselédszállás, szénapajta és istálló, de hát más büszke várak is hasonló sorsra jutottak itt az idők folyamán.

Borító: Ami a várból megmaradt (varak.hu)