A tékozló fiú angyalokkal

Fáy Zoltán - 2021. március 1. 11:25

1494-ben Johannes Meder ferences szerzetest elöljárói nagy feladatra szemelték ki: Bázel városában nagyböjti prédikációsorozatot kellett mondania. Efféle megbízatást mindig is a különösen jó szónoki képességekkel megáldott és imádságos életű szerzetesek kaptak elöljáróiktól. A bázeli hívők gyülekezete viszont egyáltalán nem könnyítette meg Meder dolgát. Nem holmi apró, világvégi faluban kellett beszélnie javarészt írástudatlan emberek előtt. A XV. század végén a svájci-német francia határnál fekvő kisváros kulturális-szellemi élete rendkívül pezsgő volt.

Hogy hány éves lehetett megbízatása idején Meder, nem tudjuk. Életéről kevés adat maradt fenn, voltaképpen csak annyi biztos, hogy az egyik német rendtartomány tagja volt. Bázel ferences temploma már 1250 előtt állt, de a szerzetesek még ennél korábban megjelentek a városnál, csak épp a falakon kívül telepedtek le. 1250-ben Berthold von Pfirt püspök engedélyt adott a nagyobb biztonságot jelentő falakon belüli életre. A templom többször leégett, ám mindannyiszor újjáépítették. Utolsó, gotizáló formája különleges térszerkezetű volt. Sajnos a reformációval a gyönyörű épület sorsa is megpecsételődött. A szerzeteseknek menekülniük kellett, a templom díszeit, a festményeket, szobrokat, üvegablakokat megsemmisítették.
De 1494-ben még több mint két évtizeddel vagyunk a hitújítás előtt. A század végének évei meglehetősen mozgalmasak voltak: a francia király elindult, hogy megszerezze Nápolyt. Firenzében pedig a város ura egy domonkos szerzetes lett, bizonyos Girolamo Savonarola – akit néhány évvel később eretnekség hamis vádjával hosszú kínzások után a város főterén égettek meg.

1494-ben február 12-én hamvazkodtak az emberek, s ezzel megkezdődött a nagyböjt. Meder beszédciklusa megalkotásánál egy olyan megoldáshoz nyúlt, ami semmiképp sem nevezhető egészen újszerűnek, hiszen a dominikánus Giordano da Pisa már százötven évvel korábban is hasonlóan járt el, ám túlságosan gyakorinak sem. A beszédek elsődlegesen nem az aktuális evangéliumi szövegek magyarázatát tartalmazzák. És nem is a katekizmust, a hiszekegyet vagy más fontos hitigazságot fejt ki Meder, hanem „csak” a tékozló fiú történetét beszéli újra. És ezt is a kor lelkiségi stílusa, a devotio moderna, az új jámborság érzelmekre hatni akaró módján. Persze a tékozló fiú története alkalmat teremtett a hitigazságok magyarázatára és az evangéliumi szakaszok exegézisére is.

Mindamellett sok kortársához – például a magyar franciskánus Laskai Osváthoz – hasonlóan a prédikációk párbeszédeket tartalmaznak és helyenként kifejezetten dramatikusak. Valószínűleg kora vallásos drámáiból merített, és így vált a koraújkori misztériumdrámák hagyományának továbbvivőjévé. Ezekkel a megoldásokkal a tékozló fiú egészen közel kerül az olvasóhoz, mindenki saját életének botlásaira és a megbocsátásra ismerhet a történetekből. És egészen korszerű teológiai tartalmakat is megosztott hallgatóival, hiszen ebben az időben az angelológia tudománya is nagy fejlődésen ment keresztül. A tékozló fiút a beszédekben végig kíséri őrangyala, aki a téves döntésektől akarja megóvni.

A könyvnek két kiadása van, amelyeket gyönyörű metszetek díszítenek. Mindkettő rendkívül ritka. Az 1495-ösből Magyarországon mindössze egy csonka példány van, az 1497-esből a Gyöngyösi Ferences Könyvtár kötetén kívül szintén egy. Mindkettő a bázeli Michael Furter műhelyéből került ki. A nagy nemzetközi könyvadatbázis a két kiadásból csak a Francia Nemzeti Könyvtárban őrzött egy-egy példányt említi. Ez a sok szempontból korszakalkotó munka a történelem viharaiban szinte teljesen eltűnt.

Borító: A ferences templom (Barfusserkirche) I betűvel jelölve 1550-ben Sebastian Münster Cosmographei című, Bázelben megjelent művében (Gyöngyösi Ferences Könyvtár)