A tűnt derű dalnoka

Pálffy Lajos - 2021. február 23. 8:15

Azért még ott van az irodalomkönyvekben az Óda egy görög vázához, az éppen 200 esztendeje ezen a napon eltávozó John Keats remekműve. És talán ott is marad, nem jut mondjuk Jókai Aranyemberének a sorsára, amelyet már egyesek kivennének a tananyagból.

Hja, ha jobban belegondolunk, kétszáz esztendeje Keats sem érezte valami jól magát korának Londonjában, ezért is menekült inkább a múltba, abba a bizonyos nem is biztos, hogy létező aranykorba, a „tűnt derű” korába, amelyet akár egy görög vázában is meg tudott látni. S romantikus költőtársaival hová is menekülhetett volna máshová, mint az antikvitás maradékai közé, Itáliába. Igaz, ő már súlyos tuberkulózisára is itt remélt gyógyulást, de pályatársai, példaképei, Lord Byron és barátja, Shelley, ők hazai konfliktusaik elől, az örökkévaló szépséget keresve kötöttek ki itt. És mindketten meg is haltak, Shelley egy Keats-kötettel a zsebében vízbe fulladt valami tengeri kiránduláson 1822-ben, a nemes lord pedig a görög szabadságharcba tartott 1824-ben, amikor egy fertőzés vitte el. John Keats talán tudta is, hogy fiatalon fog meghalni, hiszen orvosnak tanult, és már 14 évesen láthatta, hogy anyját is elviszi a rettenetes tüdőbaj. Amibe az általa is ápolt öccse 1818-ban halt bele, amikor már a költőnél is jelentkezett a kór.

Apja egy béristálló tulajdonosa volt, ami hozott némi pénzt, de aztán 1803-ban meghalt egy lovasbalesetben. Így a négy életben maradt Keats gyermek a nagymamához került, majd gyámokat neveztek ki melléjük. Nem voltak éppen szegények, Keats 21 éves korában 2800 fontot örökölt, ami szép summa volt akkoriban. Miután 1816 végén abbahagyta az orvosi tanulmányokat, kiköltözött a nyirkos, bűzös Londonból, az eredeti tőkefelhalmozás Londonjából Hampstead-be, ahol közel lehetett a kor másik nagy költőjéhez, az angol romantikát megalapozó Coleridge-hez, akivel sokat sétálgattak aztán együtt. Itt születnek meg Keats híres ódái az 1817-es első, Versek című kötete után. Ez utóbbinak elég jó volt a kritikája, így el tudta fogadtatni a gyámokkal az orvosi pálya költőire való módosítását.

S valóban, Hamstead a sikert, no és mellette a szerelmet is elhozza számára. Isabella Jones, és Fanny Brawne szépek és műveltek voltak, de a szerelem sem tudott gátat vetni a feltartóztathatatlanul közeledő halálnak. Hogy aztán orvosi tanácsra érkezett-e 1820 őszén Nápolyba, az örök városba, vagy az aranykor maradékait kereste itt, azt nem lehet tudni. Talán mindkettő igaz, de az biztos, hogy Rómában győzte le teljesen az akkoriban gyógyíthatatlan kór. Lázban égett és vért köhögött, ópiummal enyhítette volna rettenetes kínjait. Tóth Árpád, a hasonlóan érzékeny lelkű kolléga szerint a szépség angyali tisztaságú énekese volt, a világirodalom legérzékenyebb és leggyengédebb lírikusai közül való. Béke poraira.

Borító: Romantikus költő romantikus festményen (Wikipédia)