A tweed titka

Fejes Katalin - 2021. október 22. 10:14

A múlt század húszas éveinek őszi idénye nem kezdődhetett meg a divatszakértők által mormolt varázsszó nélkül: tweed. A divatrovat szerkesztői úgy vélték, a hideg őszi idő egyetlen ellenszere a meleg, puha szövetanyagból készült kosztümök és kabátok lehetnek. Legyen szó utazásról, sportról, az angol divat által oly sokat méltatott szövetet ajánlották.

„Az elegáns úti toilette a következő: Drapp tweed kosztüm finom fehér angol blúzokkal (…) a kosztümöt ki lehet még egészíteni hasonló színű teveszőr köpennyel. A kalap drapp filcből készüljön. A harisnya szintén drapp árnyalatú, testszínű legyen. Angolos fazonú krokodil cipőt tessék hozzá venni. Hogy az öltözék ne legyen túlságosan monoton, diszkréten tarka finom sállal lehet élénkíteni.” – válaszolt 1929 őszén a Színházi Élet Divatposta rovatának szerkesztője a Doktorné jeligéjű levélre. A tweed mindent vitt, hogy ismét a divatrovat sorait idézzük: „A mai modern asszony sportol és a sporthoz olyan anyagra van szüksége, amely praktikus, nem érzékeny (…), ezért a legdivatosabb anyag ezidén a tweed. Angliában már vagy huszonöt éve viselik, sport- és utazókabátnak és nálunk is ugyanilyen célra sokat dolgoztak fel ilyen anyagot, de akkor még egyszerűen csak angol szövetnek nevezték.” (Színházi Élet, 1929/41.) Mit tudott a tweed, amit a többi szövet kevésbé, vagy egyáltalán nem? Elegáns volt és praktikus, finom vonalú, de strapabíró. Nem véletlenül lett a szigetország népszerű viselete a vadászatokon, a kirándulásokon, vidéki utazások alkalmával.

A Skóciából származó, tiszta szűz gyapjúból készült szövet igen régi és legendás múltra tekint vissza. Dunmore 6. grófjának felesége, Lady Catherine Murray, férje váratlan halála után nemcsak hatalmas birtokot, hanem a birtokkal és a családfenntartással járó nehézségeket is megörökölte. A négy gyermekes özvegy úgy érezte, hogy a családja mellett felelősséggel tartozik a vidékükön élő parasztokért is. Igyekezett a gazdaságot korszerűsíteni, iskolát építtetett, de a 19. század negyvenes éveinek legsúlyosabb felföldi éhségválságával – a burgonyavésszel – nem tudott megbirkózni. Azonban azt felismerte, hogy a gazdaság nem állhat egyetlen lábon. Az éhség elöl kivándorolni készülő bérlőket letelepítette, pénzügyi támogatást adott nekik, és arra sarkallta őket, hogy a háziipart fellendítsék. Harris szigetén – ahol a grófnő élt – a gyapjú adott volt, a Lady pedig fonó- és kötőiskolákat szervezett, így egyre több helybéli asszony kapcsolódott be a háziiparba, amellett, hogy saját keresete is lett. Lady Catherine először a Dunmore-család tartánját, vagyis nemzeti viseltét készítette el tweed anyagból, majd annak mintáján öltönyöket és kosztümöket készítettek, mellyel az ügyes üzletasszony londoni piacot célozta meg. A kiváló minőségű „Harris Tweed” szövetruhák nagy sikert arattak az arisztokrácia körében, ezért a grófnő tovább szélesítette a termelést, és üzlettársa, Beckett asszony segítségével 1888-ban megalapították londoni székhelyű Scottish Home Industries elnevezésű társaságukat. Lady Catherine a skót felföldön továbbfejlesztette a fonalgyártási folyamatot, hogy minél tökéletesebb anyagot hozzon létre. A siker nem maradt el, az 1840-es évek végére az Edinburgh-tól Londonig a kereskedők Harris Tweedet vásárolták.

A Harris Tweed, más típusú szövetekhez hasonlóan, Magyarországon is népszerű lett. Az 1930-as években egy sportember nem is jelenhetett meg másban, mint tweedből készült sportruhában: „A sport az ember életének szebbik feléhez tartozik. Helytelen tehát, ha a sportruhával kevesebbet törődünk, mint a napi öltözékkel. Fontos, hogy a sportruha, sportszerű legyen, szabása és anyaga megfeleljen a sport követelményeinek. Sportruhára alkalmas anyagok az ír és skót parasztok által kézzel szőtt Donegal, Harris és hyghland tweedek, cordok, burberryk és a tiroli Hirtenloden. Nem mindegy az sem, hogy melyik anyagot milyen sporthoz viseljük. Síeléshez például alkalmatlan bolyhos Harris-tweed, mert a szálakhoz hozzá tapad a hó és zúzmara.” – nyilatkozta a 1936-ban Mikuska Sándor, a korszak ismert sportruhabolt tulajdonosa.

Majd húsz év elteltével a finom szövésű, igényes szabású szöveteket felváltotta az egy fazonra készült lódenkabát, aminek anyaga durva volt, szabása egysíkú, és egyaránt lógott mindenkin.

Borító: Hűvös időben jó szolgálatot tett (fortepan.hu)