A vezérlő fejedelem gyermek- és ifjúkora

Pálffy Lajos - 2018. november 6. 1:56

II. Rákóczi Ferenc, a mi vezérlő fejedelmünk, no és örök érvényű példaképünk már gyermekkorában találkozhatott mindazon nehézségekkel, feladatokkal, helyzetekkel, amik aztán végig kísérték egész életét. Pedig az ország leggazdagabb családjába született olyan szülőktől, mint Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc.

És ha már a szülőket emlegettük, hát illik szólni a nagyszülőkről is: anyai részről Zrínyi Péter horvát bánról és Frangepán Katalinról, apja révén pedig II. Rákóczi György erdélyi fejedelemről és mindenben hű támaszáról, Báthory Zsófiáról. A család története aztán követi a zajos, mozgalmas 17. századot, az apa még két gyermeke születése előtt belekeveredett a Wesselényi-fél összeesküvésbe, és a fej és jószágvesztéstől csak Báthory Zsófia könyörgése, no és egy kiadós summa arany mentette meg 1671-ben. Rá egy évre megszületett Júlia lányuk, akit 1676-ban Ferenc követett. Az apa ekkor már nem élt, a kis gróf Munkácsról a regéci birtokra tartva, Borsi négyszögletes várában, az egyik toronyszobában látta meg a napvilágot június 27-én. Az első évek szintén eme három vár között oszlottak meg, de laktak Sárospatakon is. Az apa végrendelete szerint ugyan a gyermekek gyámja I. Lipót volt, de Zrínyi Ilona elérte, hogy a felügyeleti jogot gyakorolhassa. Így aztán amikor 1682-ben, hat év gyász után újra férjhez ment, mégpedig Thököly Imre grófhoz, a kis Ferenc a nagymama halála után végleg Munkácsra költözvén megismerkedett a kurucok életével is.
Sőt, nemsokára maga a háború is megjelent életében, hiszen Thököly bukása után Zrínyi Ilona még majd három évig tartotta Munkács várát, várva férjének visszatértére.

De helyette csak az ostromló Caraffa kapott erősítéseket, az élelem elfogyott, ki kellett nyitni a kapukat. És Lipót így már érvényesíteni tudta a végakaratot, Bécsben az anyát elszakította gyermekeitől. A végrendeletet végrehajtó, az akkor még csak püspök Kollonich Lipót Juliannát zárdába csukatta, Ferencet pedig előbb a neuhausi bentlakásos rideg jezsuita gimnáziumba vitette – ide már hű tanítója, Badinyi János sem követhette, majd a gimnázium elvégzése után a prágai egyetemre járatta egészen addig, míg Lipót Bécsbe nem hívta, és családi nyomásra (sógora, Aspremont Ferdinánd gróf állt az ügy mögött) nem nagykorúsította. Ekkor, 1693-ban Itáliába utazott, hogy a művészeteket tanulmányozza, majd egy év után a rajnai hadműveletekre volt kíváncsi.

Ide tartván Kölnben megismerkedett Sarolta Amáliával, a hesseni őrgróf lányával, akit rapid módon, Bécs akarata ellenére feleségül is vett. És Sárospatakra költöztek, miután Lipóttól megkapta az örökös sárosi főispáni címet. Aztán laktak Szerencsen és az eperjesi Rákóczi-házban is, 1696-ban pedig világra jött az első gyermek, akit a közéletből kivonuló Rákóczi nem véletlenül Lipótnak nevezett el. Pedig ekkor már erősen környékezték a kurucok is, s majd a folytatásban kiderül, miért nem sikerült kiölni belőle a rebellis magyar vért.

Borító: Benczúr Gyula: Rákóczi elfogatása (Wikipédia)