Az előkelő 6-8. helyen a hadiflották versenyében

Pálffy Lajos - 2019. augusztus 5. 1:15

Igen, a Montecuccoli gróf által kihajtott pénzek generálta kereslet oda vezetett, hogy 1906-ban az óbudai Danubius Hajó- és Gépgyár, megvásárolva az angol Honaldt és Társa üzemét, Fiumében hozott létre gyárat.

És akkor már épített is egy üzemet a kikötővároshoz tartozó Portorében. Így aztán volt már magyar kapacitás is Montecuccoli rendeléseinek teljesítésére. A gróf amúgy 1843-ban született Modenában, és épp az olasz flotta ellen tüntette ki magát zászlósként a lissai nagy ütközetben, a döfőorrok utolsó csatájában. Montecuccoli már a fiumei tengeri akadémia növendéke volt, 1897-ben kapta meg a tábornoki (ellentengernagyi) címet. És három év múlva ő vezeti a Monarchia flottáját Kínába, hogy másik hét nagyhatalommal karöltve leverjék a bokszerlázadást. 1900 májusában ugyanis az özvegy császárné élére állt annak a népi mozgalomnak, amely megszüntette volna az ópium behozatalát, azaz a nagyhatalmi befolyást (és a kereszténység terjesztését) az országban. A diplomáciai területeket is veszélyeztető, 3000 keresztény lemészárlásával járó lázadást a túlerő leverte, Pekingben három napos szabad rablást engedélyeztek a nyugati civilizáció nagyobb dicsőségére.

De megint elkanyarodtunk, hiszen a gróf úr flottaépítő szerepének a taglalása lenne a dolgunk. És abban is a magyar részvétel, mert a bécsi Admiralitás már 1906-ban 10 torpedónaszádot és 6 torpedórombolót rendelt a Danubiustól. Amit két év múlva újabb 6 naszád megrendelése követett, de ezek már nem szenet, hanem kőolajat égettek el a kazánjaikban. 1911-ben pedig a Danubius Fiuméban társat kapott a Ganz „személyében”, az egyesülés után újabb 6 romboló építésére kapott megbízást a Danubius-Ganz, amit 1914-ig még 16 torpedónaszád követett. Ezek gépészetét a fővárosi üzemekben állították elő, és tervbe vették további csatahajók és cirkálók építését is. A fejlődés pedig valóban látványos volt, míg 1905-ben a hadra fogható állomány 7700 főt tett ki, ez 1913-ra 15700 főre emelkedett.

Ha a korszak hadiflottáit nézzük, akkor a Monarchia az előkelő nyolcadik helyet foglalta el, de ha a csatahajók korszerűségét is számításba vesszük, akkor bizony jobbak voltunk az olaszoknál, de még az oroszoknál is. Angliával és Franciaországgal persze semmiképp sem vehettük fel a versenyt, így aztán a Nagy Háború kitörése után ez a két tengeri nagyhatalom (az olaszok későbbi közreműködésével) be is zárta a Monarchia flottáját az Adriára. Az otrantói hajózár, és a mögötte tartózkodó angol és francia hadihajók pedig leküzdhetetlen akadálynak tűntek. Csak a lassan, német segítséggel kiépülő tengeralatjáró flotta okozott gondot az ellenfélnek. No és Horthy Miklós legendás vállalkozása, de ne szaladjunk annyira előre.

Borító: A Monarchia tengeralattjárója az Adrián 1918-ban (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár CC BY)