A vitorlázó tengeralattjáró esete

Pálffy Lajos - 2020. március 9. 12:17

Aztán mivel a német búvárhajóknak már a Nagy Háborúban sem akadt párja, a Monarchia haditengerészete még 1916-ban úgy döntött, német liszensz alapján kell hajókat építeni. Meg is vették hat tengeralattjáró gyártási jogát, „ők” lettek a Weser-osztály, amihez az elsüllyedt U 12-es helyére készült még egy hajó.

Összesen tehát hét darab, 37 méter hosszú és 4,75 méter széles búvárhajóról van szó, melynek építése 1916 tavaszán, nyarán indult meg. Mégpedig négyé Fiuméban, az U 27-esé, az U 28-asé és az U 40-esé pedig Óbudán, a Hajógyári-sziget üzemeiben. Méretüknél fogva nem voltak valami gyorsak, csak 9 csomót tudtak a víz felett, és 7,5-öt merülésben. Ehhez két-két diesel és elektromos motor adott erőt a két hajócsavart meghajtva. Támadásra és védekezésre öt torpedót tudott magával vinni, amelyeket két 45 centiméter átmérőjű csőből lehetett kilőni. A torony elé pedig szereltek egy 7,5 centiméteres légvédelmi löveget is. Ez akkor volt hasznos, ha akkor érte őket repülőtámadás, amikor éppen a felszínen tartózkodtak, és az akkumulátorokat töltötték. A közepes kaliberűnek számító ágyút, mint később láthatjuk, hajók ellen is be lehetett vetni természetesen. A hét egység végül 1917 februárjától augusztusig került szolgálatba, és kezdte meg működését elsősorban az adriai vizeken.

Az Óbudán legyártott és Fiumébe vonatoztatott U 27-es 1917 januárjában tette meg első próbaútját, március elején pedig Pólából indult is Cattaro felé. Ahonnan április 4-én küldték ki az otrantói hajózáron át a Földközi-tengerre. Itt, Szicília partjainál görög teherszállító gőzösöket támadott, sikertelenül. Sőt, az egyik a rászerelt ágyúval lemerülésre is kényszerítette. Aztán elromlott a tájolója, így visszatért a bázisra. Az újabb bevetés több szerencsét hozott, hiszen június 11-én sikerült torpedóval eltalálnia a japán Sakaki rombolót, amely az antanttal való szövetség demonstrálására jelent meg a Földközi-tengeren. A Sakakai ugyan nem süllyedt el, de az U 27-esnek javításra kellett vonulnia, a két hajócsavarját cserélték ki Pólában. Majd a beüzemelésnél pedig ütközött az U 10-es nevű „kollégájával”, így további javítások kezdődtek rajta. Végül november elején tudott csak újabb bevetésre indulni, ekkor két Korfuról felszálló repülő támadta meg, kénytelen volt bombáik elől 60 méter mélyre merülni.

Az új esztendő elején Málta körül süllyeszt el brit tehergőzösöket, a következő bevetésen a Jón tengerre küldik, ahol puskával felrobbantana egy úszó aknát. A következő, április végi bevetésen vitézül négy rombolóra támad, de azok kitérnek. Aztán löveggel süllyeszt el két vitorlást, de összeszedi és Unia Nisi szigetén partra teszi a legénységüket. Aztán még négy vitorlás akad így horogra, de hazafelé várja a nagy zsákmány, a hajózárnál a brit Phoenix romboló, amit torpedókkal el is süllyesztenek. Az újabb, június végén induló bevetésen a görög szigettengeren vagy tíz vitorlás teherszállító elleni sikeres támadás után Krétánál veszik észre, hogy véletlenül a tengerbe szivattyúzták a kenőolaj tartalékát. Így a baráti Beirut felé indulnak, ahová végül a toronyra eszkábált vitorlával futnak be. Végül a német U 65-östől kapnak a motorok működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges kenőanyagot, így szeptember 12-én hazaindulhatnak. Útközben még tíz vitorlást elsüllyesztenek, de október elején már Pólában vannak nagyjavításon.

Amivel már sosem készülnek el, az U 27-est az olaszok kapják és szét is szedik 1920-ban, Fiumében.

Borító: Csatahajók, cirkálók torpedórombolók kíséretében (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC-BY-NC-ND)