A vörös Dunaflottilla vége

Pálffy Lajos - 2022. február 2. 10:46

A paksi összecsapás tehát a Munka elsüllyesztésével és két kitűnő tengerésztiszt halálával járt. Holttestüket az öreg Lajta hátsó fedélzetén ravatalozták fel, így indult a megfogyatkozott flottilla Baja, az antant bázisa felé.

S ahogy azt már érintettük, Paks alatt, Uszod község magasságában még egy nagy kihívás várt a visszavonulókra. Itt volt ugyanis az utolsó aknazár, ami elválasztotta a hazai és az antant erőket egymástól. Ezt zárást német gyártmányú, víz alatt rögzített aknákkal oldották meg, amelyek érintésre, pontosabban ütközésre robbantak. Kilenc „ólomszarvuk” közül ha egy is elhajolt, akkor eltörött a benne lévő, salétromsavat tartalmazó üveg, ami elektromos indukciót váltott ki, és működésbe hozta az aknát felrobbantó indítótöltetet. Az uszodi aknazár tehát ilyen gyilkos, német gyártmányú eszközökből állt, de utólagos kutatások szerint az volt a menekülők szerencséje, hogy a megelőző esőzések miatt olyan magas volt a vízállás, hogy az amúgy sem nagy merülésű hajók simán átsuhantak a fenékhez horgonyzott aknák felett. A vörösök ezt látva azonnal intézkedtek is az aknazár megerősítéséről.

Mégpedig azt a Bácska nevezetű aknarakót rendelték ide, amit még a Ferenc-csatorna hajóstársaságának építettek Baja nevű testvérhajójával együtt, Újpesten. (Egészen pontosan 1908-ban, a Váci út 47. szám alatt álló Schlick és Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. munkásai.) Az 1915-ben hadiszolgálatra rendelt Bácska június 28-án kezdte meg az új aknazár építését, de dél körül szerencsétlen módon ráfutott a saját aknájára és felrobbant. Két kormányosa tudott csak kiúszni, magát a hajótestet három ember csontvázával 1966 októberének elején emelte ki a József Attiláról elnevezett úszódaru.

A kis flottilla így tehát gond nélkül leért Bajára, ahol az angolok először rájuk lőttek, majd fogságba ejtették tengerészeinket. A bajai Nemzeti Szállóban lettek elszállásolva, Máhr és Csicsery fregatthadnagyok holttestét is az angolok temették el június 28-án, katonai tiszteletadással. Sőt augusztusban angol nyelvű sírkövet is kapott a két hős, amelyet aztán maradványaikkal együtt 1921 novemberében a Szeged őrnaszád a fővárosba szállított. Ahol ismét csak katonai tiszteletadással temették el a maradványokat. A diktatúra bukása után még magyar tulajdonban lévő dunaflottillás (pl.: Szamos monitor) hajókat 1919. november 18-án indították el Belgrádba, közülük a monitorok sosem kerültek hozzánk vissza. (A sorozat az utódszervezet, az 1920 és 1945 között létező Magyar Királyi Folyamerők történetével folytatódik majd.)

Borító: A Monarchia monitorjai menetben a Dunán (alfahir.hu)