Adyt és Horthyt is fényképezte

Pálffy Lajos - 2020. március 5. 12:30

Százötven esztendeje született Gyulán Székely Aladár, Ady Endre, majd a húszas évek Magyarországának legismertebb portréfotósa. Bleier Mihály nevű nagyapja nemzetőrként harcolt a szabadságharcban, apja vándoréveiben Itáliában küzdött a Habsburgok ellen. Fia pedig 1943-ban halt meg Voronyezsnél.

A korán asszimilálódó zsidó családból Mihály nagyapa (1817 – 1897) a mészáros mesterséget űzte, többek között Rácalmáson, Adolf nevű fiát pedig asztalosnak szánta. Aki vándoréveiben eljutott az 1850-es évek Itáliájába, és a családi hagyománynak megfelelően be is állt a magyar légióba. Azután hazatért és megnősült, Rosenberg Magdolnával kötött házasságából hét gyermek született. A fiúk, az egy Aladár kivételével, kiváló tanulmányi eredménnyel végezték a gyulai izraelita elemi iskolát és tovább is tanultak. Aladárt, aki egyszer meg is bukott, viszont gyönyörűen rajzolt, Szilágyi József szoba- és címerfestőhöz adta be tanoncnak a józan gondolkodású apa. De ez a Szilágyi József foglalkozott már fényképezéssel is, így át tudta adni az alapokat a később Kolozsváron és Budapesten is tanonckodó ifjúnak. Akit a kincses városban, majd Pesten Mai Manó és Mertens Ede műtermeiben is a retusálással bíztak meg, ami a korabeli portréfotográfiához kötelezően hozzá tartozó eljárás volt.

Székely 1893-ban nyitja meg első önálló műhelyét Gyulán, amit a konkurencia miatt Orosházára költöztet át. De előbb még elkészíti azokat a képeket, amik a millenniumra megjelenő, Békés megye története című kötetet illusztrálják. Orosházán aztán már sikerrel jár, olyannyira, hogy 1899-ben Pesten, az akkori Mária Terézia, a mai Horváth Mihály téren is műtermet tud nyitni. Ami két évtizeden keresztül sikeresen működik, úgy, hogy a Váci utca 18-as szám alatt is tud egy másikat működtetni. Leginkább itt készülnek aztán azok a portréfotók, amelyek naggyá teszik a nevét. 1907-ben különös pár, a 30 éves Ady és a 35 éves Léda nyit be a műterembe, és innen indul Székelynek a költővel való barátsága.

Amely Ady halála után, 1926-ban egy fotóalbumban testesül meg, aminek előszavát Móricz Zsigmond írta. Benne van az 1908-ban, a Nyugat indulásának évében készült híres könyöklős portré, de ekkor már Székely Aladár inkább a felső tízezer, a politikusok, arisztokraták, mások mellett Horthy Miklós fotográfusa is. Az Írók és művészek címmel 1914-ben, Ady és Ignotus előszavával kiadott album sikere készteti eme társaság jeles alakjainak további fotografálására. Így aztán a húszas években valóban a csonka ország első számú portréfotósa lesz.

1926-ban a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke, 1934-től a Magyar Fotográfia folyóirat szerkesztője is lesz. Közben már a szívasztma és a köszvény kínozza, 1940-ben hal meg. Nem kell megérnie, hogy szeretett fiát elvessze, műtermét pedig negatívjainak többségével bomba zúzza ezer darabra.

Borító: A fotográfus (cultura.hu)