Ahol beásott emberek fejére gurítottak ágyúgolyókat

Pálffy Lajos - 2021. december 14. 7:22

Pápa belsővárát pedig pompás barokkos kastéllyá építtette át Esterházy Antal, aki még 1702-ben meg is védte azt I. Lipót várrobbantóitól. Az előnytelen ábrázatú Habsburg ugyanis pontot tett volna egy nem is olyan hosszú történet végére, hiszen a vár az 1540-es években épült fel a török támadások hatására.

Bizony, Pápán, a mezővárosban valószínűleg csak egy megerősített udvarház állt, amelyet talán éppen a nagyhatalmú Garai Miklós nádor (1402-től) erősített meg. Mégpedig olyannyira, hogy aztán Zsigmond halála után, a káoszban vissza tudott verni egy zsoldossereget, ami Habsburg Albert mellett lépett fel. Szóval volt itt már valami erősség, de már 1529-ben egy török portya is elérte a városkát. Ami akkoriban már enyingi Török Bálint birtoka volt. Akit aztán hű deákjával, tiszttartójával, Martonfalvy Imrével együtt elfogott 1541-ben a ravasz Szulejmán. Imre deák viszont még tíz évvel előtte foglalta el urának a Lengyel-Tótiaktól Szigliget várát, aminek rögtön kapitánya is lett. És e minőségében hozzá is látott a bencések hajdani várának megerősítéséhez. Aztán jött a „fekete leves”, s míg Török Bálintnak a Héttoronyban kellett meghalnia, addig Martonfalvi Imre meg tudott szökni a rabságból, és a Török família 1543-ban ki is nevezte pápai számtartónak. Aminek ideje is volt, mert ugyanebben az évben megint török támadás érte Pápát. Így aztán Martonfalvi számtartó uram hozzá is látott a várépítéshez.

Mindenek előtt kijelölte a városka centrumát is magában foglaló, ötszögletű, négy kör-, aztán az 1600-as évek elejétől fülesbástyával megerősített külsővár falainak vonalát. Majd egy négybástyás belsővárat is felhúzatott. 1585-ben, 75 évesen pedig megírta rövid emlékiratait némi birtokadomány reményében. Amit Vas vármegyében meg is kapott a Török családtól, mi pedig így egészen értékes képet kaphatunk a korról, amelyben élt és szolgált. Pápa a Tapolca-patak vízével, mocsarával körülölelt palánk, majd téglavára pedig főkapitányság lett, Győr és Veszprém után következett a sorban Bécs elővárai között. Az állandó őrség 500 és 1000 fő között mozgott, ami elég nagy szám, de 1594-ben, a 15 éves háború idején mégis csak török kézre került. Aztán Pálffy Miklósék három év múlva visszavették, de 1683-ban, az utolsó nagy Bécs elleni offenzíva idején megint félhold került a tornyaira. Vagy talán nem is, hiszen szeptember 12-én Sobieski János királynak a Kahlenbergről lezúduló szárnyas nehézlovassága véget vetett az ostromnak, és az oszmánok nyugati terjeszkedési terveinek is. Így arra sem nagyon lehetett ideje Pápán a töröknek, hogy holmi félholdakat erősítsen a kereszt helyére a pápai tornyokra.

Közben azért volt itt még egy említésre méltó eset. 1600-ban a zsold elmaradása miatt fellázadt a pápai vár vallon őrsége. A terv az volt, hogy kaput nyitnak a török előtt, de a császári büntetősereg érkezett meg helyettük. A vallonok pedig két hónapig tartották magukat, majd pedig a maradékot mind kivégezték. A korabeli metszetekről tudjuk, hogy a többséget karóba húzták, de volt felnégyelés is. Aztán sokakat nyakig beástak a földbe, és gurított ágyúgolyókkal próbálták eltalálni szerencsétleneket. Maga a vár és a város viszont már a Rákóczi-szabadságharc alatt szenvedett a legtöbbet. Először Heister tábornok gyújtatott fel mindent 1704 márciusában, majd 1707-ben megint csak leégett itt minden. Így aztán a tulajdonos, a galántai ágból jövő Esterházy Antal gróf inkább barokk palotává formáltatta át a belső várat. A külső falakat 1752-ben bontották szinte nyom nélkül el, napjainkban mindössze az Irhás utcában vannak valamiféle falmaradványok, egy kulcslőréssel.

Borító: A pápai vár még rondellákkal, fonott vesszőfalakkal és karóba húzással (Wikipédia)