Aki feltette Salinas Valley-t a térképre

Pálffy Lajos - 2018. december 20. 2:43

Ötven éve elment már John Steinbeck is, az amerikai realista próza nagymestere. Aki több volt, mint realista, nemzedékek ismerték meg rajta keresztül a 20. század első felének Amerikáját. De érdekes útinaplót írt Szovjetunióbeli látogatásáról, ahol Robert Capa volt az útitársa, amiben nem volt sok öröme.

Az történt ugyanis, hogy a végtelenül lusta Capa egész nap csak a fürdőkádban ült, aludt, vagy éppen ponyvákat, képregényeket olvasott. Miközben Steinbeck azon bosszankodott, hogy sosem juthat be a fürdőbe, hogy lemossa magáról a végtelen orosz utak porát. Ez 1948-ban történt, két évvel a világháború után, ahol az író haditudósítóként szolgált. Steinbecknek még húsz éve van hátra, ami alatt megkapja az irodalmi Nobel-díjat is (1962-ben), Capa már csak hat évet olvasgathat ponyvát fürdőkádban, aknára lép majd Indokínában a szerencsétlen. De hagyjuk is ezt a történetet, Steinbeckről ugyanis azt sem árt tudni, hogy nagyapja, mint oly sokan, Németországból vándorolt Amerikába, no és állt be farmernek. Apja már hivatalnok volt, anyja pedig tanárnő, és mindketten ösztönözték arra, hogy minél többet olvasson. Amivel nem is volt baj, de az olvasás mellett az ifjú bebarangolta a környéket, a Salinas völgyet is. Iskolai szünetben napszámoskodott a farmokon, így aztán hamar megismerte azt a világot, amit oly pontosan és élvezetesen festett meg műveiben.

Persze, az egyetemmel is megpróbálkozott, de aztán New Yorkba ment, hogy író, újságíró legyen. Első írásai viszont a kutyának sem kellettek, így visszatért Kaliforniába, ahol egy üdülőben dolgozott, de az írást természetesen nem adta fel. És a középsuli elvégzése után tíz évvel, 1935-ben meg is jött a siker, a Kedves csirkefogókkal, aminek hősei lecsúszott, iszákos, de végtelenül jólelkű és vidám emberek. És ezzel Steinbeck meg is találta a fő csapásirányt, hiába is keresnénk szívtipró macsókat és a végzet asszonyai prózájában. Összesen 25 könyvet ír, ezek között van 16 regény. Talán a legnagyobb siker a Kedves csavargók után két évre megszülető Egerek és emberek, amiből színdarab is készült. De akkor már ajánlott olvasmányként fel kell sorolni az Érik a gyümölcsöt, az Édentől keletrét, és A gyöngyöt is, de senki sem ijedjen meg, Steinbecket nagyon könnyű olvasni, sőt, legtöbbször egyenesen letehetetlen. Nem véletlen hát, hogy az 1939-es Pulitzer-díj után megérkezett az a bizonyos medál is a Svéd Királyi Akadémiáról, az sem, hogy 1939 és 1952-között hat művét filmesítették meg. Továbbá az sem véletlen, hogy 1992-ben John Malkovich-csal a főszerepben ismét leforgatták az Egerek és embereket.

Hogy aztán háromszor nősült, és az ötvenes években a lelkesebb baloldaliak közé tartozott, az nem von le semmit műveinek értékéből. Így került Sztálin Szovjetuniójába is, de gondolhatjuk, hogy a jeles amerikai íróelvtársnak csak a szépet, a csillogót mutatták meg. De aztán a halála előtt egy évvel elment Vietnamba is, ahol nem mellesleg fiai is szolgáltak. De ekkor már teljesen el voltak meszesedve a koszorúerei, ötven évvel ezelőtt pedig jött egy infarktus, és el is vitte.

Borító: Wikipédia